Hogy is edzek én...

Szóval abban maradtunk, hogy az első hónapban teljes testes edzéseket csinálok és utána darabolunk, így jelenleg egy-egy alkalommal jól átmozgatom a már-már nem létezőnek hitt izomzatom. Hogy is néz ez ki?

Kezdésnek néhány perc aerob bemelegítésnek (futópad, bicikli, ami éppen szabad), aztán jönnek a sorozatok szépen egymás után. (sorozatxismétlésxsúly, ahol tudom, mert van, ahol lövésem nincs, mivel vagy nincs semmi ráírva a súlyokra, vagy olyan módon, hogy abból nekem sok nem jön le...) Állati szakszerű lesz itt-ott a megnevezés, azért még erősen vannak ezzel kapcsolatban hiányosságaim, de igyekszem. Szóval röviden a programom: 

3x15x? combfeszítő

3x15x20-25 combhajlító

3x20x40-45-45 vádli

3x25 guggolás

3x15 sorozat felhúzás súlyzórúddal, tárcsa nélkül

3x15x4 váll, oldalemelés kézisúlyzóval

3x15x6-8-8 egykezes evezés

3x15x? mellhez húzás csigás hátgépen

3x15x15-20-20 bicepsz csigás gépen

3x15x15-20-20 tricepsz csigás gépen

3x25 hasprés római padon (tegnap eskü nem találtam, maradt a bordásfal)

Aztán a végén még egy kis finom tekerés levezetésnek.

Ami az ismétlésszámokat illeti és a súlyokat: erősen szoktam feszegetni a határaim, így van, hogy az utolsó sorozatra, vagy még azon túl egy erejéig megemelem a súlyokat kicsit, és ilyenkor itt nem mindig tartom magam a 15höz, van, hogy 12nél végem van, mint a botnak.

Hát itt tartok most, nem nagy dolog, de így, hogy leírtam, néhány hónap múlva majd lesz min mosolyognom legalább.

Egy nagyon nagy bajom van ezzel az egésszel: nem tudom, mi a csöcsért nem kezdtem el korábban...

valamit leszögeznék...

Trendi meg minden, de én az életben soha nem fogok edzős, kevés ruhában befeszítős képeket kitenni a "falamra" (FB, jananá), még akkor se, ha egyszer jó testem lesz. Azért hála az égnek én még nem lájkok számából töltekezem, vannak jobb forrásaim is

Jó, a versenyeken készült képek nyilván publikálva lesznek, azzal nincs mit tenni...

Mr. Olympia 2013

Basszus, dobpergés - várom... Ez már totál durva, de akkor is.

W szerint Kai idén végre felér a csúcsra, nekem meg még van 2 hetem, hogy kitaláljam, ki is legyen a favoritom ;-)

Igen, azt is meg fogom írni már végre, hogy jelenleg hogy is edzek.

életmódváltás

Na erről még nem beszélnék, mert az nálam nem úgy néz ki, mint mikor valaki belesóhajtja a levegőbe, hogy akkor holnaptól új életmód.  Jójó, a szeptemberi új élet egy dolog, egy elhatározás - az életmód ezzel szemben nekem egy tény. Viszont megint rádöbbentem, hogy már eddig is mennyi olyan dolog csúszott be a küszöb alatt Wnek köszönhetően a konyhánkba és a tudatomba, ami másnak nem természetes - nézem, ahogy ismerőseim nagy lépésekként könyvelnek el bizonyos konyhai reformokat, posztolnak képpel, szöveggel hűha kajákat, jelezvén, hogy ráléptek az útra.

Jelezném, ezek szerint én mi már évek óta azt tapossuk és furcsa ezzel újra szembesülni, hogy van abban valami más az átlaghoz képest, ahogy mi csináljuk a dolgokat.

Aztán kezdenek a Wtől ezerszer hallott dolgok a helyükre kattanni, már engem is zavar, ha nyilvánvaló hülyeségeket olvasok fogyással, táplálkozással kapcsolatban és már bizony az anyagcserével kapcsolatos dolgokkal is egyre jobban képben vagyok, az anatómiáról már ne is beszéljünk.

Ma még pihinap, de forr a vérem, holnap megint terem és akkor meg is írom majd, miket is csinálok jelenleg azon túl, hogy szeptember a teljes testes edzés hónapja, aztán októbertől szétszedjük és jön a terror. Most még azt mondom: hurrá!

elkezdtem

Elhatároztam, elterveztem, elkezdtem. Az a helyzet, hogy kanyar jön a blogban, élesebb fajta, mert mostantól elkezdek egyre többet írni magamról.

Túl vagyok azon, mikor először indultam neki egyedül, hogy az előzetesen végigcsinált, megtervezett edzést végigcsinájam. Millió húlye para volt ezzel kapcsolatban a fejemben, hogy pl. leblokkolok és a terembe se merek bemenni; ráparázok, hogy idegenek néznek majd, és kiröhögik a technikám, a ruhám, vagy csak valami látványos nagy égés vár rám, valami giga nagy hiba. Hát a helyzet az, hogy miután belevágtam, annyira magammal voltam elfoglalva, hogy pont leszartam, néznek-e vagy sem. A tükörben megállapítottam, hogy gáz a ruhám, ciki a hajam, összességében nem vagyok elég "trendi", de ahogy figyeltem a csapatot, egyre inkább azt éreztem, hogy ez valójában csak nekem probléma.

A legnagyobb gondom az, hogy még nem érzem eléggé magaménak a közeget, nem tudom pontosan, mi a bevett gyakorlat, így néha mulya voltam, csak az edzés utsó harmadában jutottam odáig, hogy bárkivel minimálisan kommunikáljak. Odamentem az állványhoz, fogtam a rudat és kezdtem volna a felhúzást, mikor feltűnt, hogy a srác még nem fejezte be azon a helyen a gyakorlatát. Gondoltam óanyám, de bunkó vagyok, mondom neki, hogy bocsi, erre annyit reagált, hogy ugyan, csináljuk váltásban. Jahogyezennyi? És akkor máris lazább lettem...

Lassan 3 éve anya vagyok, és azóta egy közösségben sem kezdtem tiszta lappal úgy, hogy ezt ne tudják rólam. Érdekes érzés. Érdekes volt az is, mikor bevásárlás után a srácokkal és Wvel jöttünk ki a boltból és épp ott rendezgette a fent említett srác a cuccait - szóval fura volt az ANYA találkozott a szabadidőben edzegetős CSAJ egy "ismerősével".

Kóstolgatom a témát, egyre nagyobb kanállal. A combhajlítóm pedig sikerült pénteken úgy meghajtani, hogy ma reggel mégminden OK volt, de délután már úgy vonszoltam magam, mint aki beszart. Igazából az van, örülök, hogy érzem...

a tisztaság illata

Jó, persze ez a fajta elhatározás (még nem merem életmódnak hívni részemről) lemondásokkal is jár, pl. csomó szemét nem fér bele már az étrendbe, - ok, néha talán, de mondjuk azt, hogy nem - de aki azt meri mondani, hogy a testpítők, "tisztán evők" étrendje uncsi, annak péklapát. Hó eleje, brutál bevásárlás megvolt, találtunk egy nagyon csodás nagykert, ahonnan isteni finomságokat szereztünk be.

Most épp basmati rizs csodás illata tölti be a lakást. Drága? Drágább, mint a köznapi rizs, de mondjuk egy normál tábla akciós Milka árával. Szóval?

Aztán majd az edzésről is írok, pl. megemlékezem bővebben arról, hogy jártam ma délután. Nem, nem arról van szó, mi történt velem, hanem hogyan tettem egymás után a virgácsaimat - márha a tettem erre a megfelelő szó.

azvanhogy

Itt a szeptember és megvolt az első edzés a kinézett teremben - ami pipa, bejött. Repes a szívem, azóta is arról álmodok, edzésterveket és testszerkezetet bemutató ábrákat böngészek a neten - és magam ismerve rimánkodom, hogy ez ne csak 3 napos varázslat legyen, hanem tényleg valami igazi változás. Vásárlásban eddig is tudatosak voltunk, de arra jutottam, hamár a közelünkben van egy piac, akár sűrűbben is járhatnánk arra - így ma ott indítottunk. Ezek mindig cuki szituk, de én élvezem: Csibe a kocsiban (épphogy tűri még), Bodolt pedig szóval-kézzel-lábbal terelgetem. Mondta is, hogy megyünk és veszünk apának husit - na kiskomám, ezt szép lassan felejtsük el, mert már nem csak apa lesz a nagy húszabáló ;-)

Off: 3fogú koszos nő a kocsi fölé hajol, "Aranyosak, 1fiú 1lány, vagy mindkettő fiú? Mondom 1-1. Erre Csibére mutat: EZ a lány? Mondom igen, Ő! Picsába már... Ő, értem? Mert a 2 éves fiam azt mondja, hogy EZ, az ok, de egy felnőtt... Nincs kő a fülében (meghagyom neki azt az élményt, hogy majd kérjen és kapjon) és csak épphogy nő a haja, ez van, de attól még Ő.

Naszóval: ma piaci frissből készül apának a tutifinom névnapi vacsi, és a kaliforniai paprika meg mondjon le, mert a kápia harmadába se kerül...

DRÁMA!

Próbáltam ma reggelit készíteni magamnak, és akkor felfedeztem, hogy nincs itthon használható shaker... Nem gond, elhatároztam, kreatív leszek, megoldom. És akkor vettem észre, hogy konkrétan nincs itthon zab és akkor elhagyta egy kis kosz a számat.

Fasza kis újfajta problémák fogják tarkítani a napjaimat. Kell egy brutál rózsaszín shaker, amit Wnek eszébe nem jut magával vinni.

éshamár...

...akkor emlékezzünk meg életem első zabos turmixáról, ami most csúszik le reggelire a torkomon.

Szeretném jelezni, szeptember van...

seggberúgás

Már nem a levegőbe dumálok: a szeptember tényleg az újrakezdésről szól majd, be vagyok sózba állatira, nagyon-nagyon várom, hogy valami új dolog egy merőben új típusú rendszerességet hozzon az életembe. Ha eddig nem lettem volna eléggé elszánt ezzel kacsolatban, nos, akkor a tegnap akkor is elgondolkodtatott volna, de most csak kaptam egy jókora seggbergást és megerősítést is. Nem vagyok egy elvetemülten spirituális csaj, de azért azt vallom, hogy mindennek megvan az oka és szeretem az üzeneteket kutatni és aztán úgymond "megtalálni". 

A lényegre térve: tegnap úgy adódott, hogy részt vehettünk egy teljes egészségügyi állapotfelmérésen, ahol is a testünket is teljesen feltérképezték. Rengeteg különféle adatot és eredményt rögzítettek, a vizsgálat egy része (amolyan elektrofrekvenciás testzsír és egyéb mijacsöcs mérés) nekem kicsit olyan ráolvasásonak tűnt, de azt kell mondjam, az eredmények akkor is elgodolkodtattak. Hogy mire gondolok? Hogy csak egyet említsek: arra jutottak, hogy fel kéne kapnom néhány kilót, a testzsír arányom a normális alatt van, a BMI-m épp a normál alján van, nagyjából 7 kiló, amit hiányolnak rólam, 2-5 arányban a zsír javára. A fene se tudja, lehet, egy újabb vizsgálat má megint mást mutatna, de ami ebből nekem lejött: a testemnek és a lelkemnek is szüksége van erre a változásra, ami előttem áll, viszont már belátom, baromság, hogy fogyni akarnék még...

Összességében a többi eredményem rendben volt, tegnap este mégis órákon át a testarányaimra-összetételemre utaló mutatószámokat próbáltam megfejteni, aminek a végére arra jutottam, hogy tényleg nagyon össze kell kapnom magam. Ez lesz most, hajrá ÉN.

Azért az kicsit fasza érzés volt, hogy az altestem izomzatát a gép fejlettnek értékelte, na meg azért W-re is büszke vagyok, mert az ő testösszetételére vonatkozó értékek elég jól tükrözik az életmódját. 

kulacs

A tegnapi napon Biotech kulacs-nagyhatalommá vált a család, négyünkre 3 jut, már csak nekem nincs - de én majd csak akkor kérek, ha végre eljutunk odáig, hogy használni fogom, azaz megérdelem ;-) Szóval egy kedves ismerősnek köszönhetően már a Prücskök is kulacstulajok lettek, W így végre visszaszerezheti a sajátját  talán véglegesen, merthogy felváltva rabolták el. Ahogy tegnap meglátták, mit hozott nekik apa, egyből rárepültek - kaptak is bele vizet és mindketten rácuppantak, szó szerint. Nagy volt az öröm, néztem, milyen helyesek, csak a fene nagy boldgságban arról feledkeztem meg, hogy ezek bizony nem biztonságiszelepesek, így az előszoba fele fel lett már mosva, mire eszméltem... 

Szóval Csibe mostantól rózsaszín LOVE THE BURN, Bodol pedig narancs NO LIMIT kulaccsal nyomul. Kemények, na!

ingyombingyom

Arról még nem is írtam, hogy vannak hülye fiszemfaszom vágyaim. Az egyik ilyen pl. az, hogy szeretnék 50 kilóval guggolni. Vicces pofa vagyok, eddig még csak sima rúddal toltam, tárcsák nélkül, - Wvel a hátam mögött és kezével a rúdon - de amennyire rohadtul nem tudtam és rühelltem gugolni korábban, most annyira rá vagyok kattanva. Amikor elkezdtem itthon, 34 sima gugi után meg kellett állnom, mert azt éreztem, összeesek, aztán kíváncsi voltam, meddig tudom még tolni a határom, másfél hétre rá 150-et gugoltam egyben, aztán jöttek az egylábasak, és vigyorogtam közben, mint a hülye. (Talán mint Te most, kedves olvasó, mikor összehasonlítod mindezt azzal, amire te vagy képes.) 

Kérdem én, mi ez, ami velem történik? Na de mindegy, nem is ez a lényeg, inkább csak annyi, hogy tartson ki ez a lendület! Hétfőn már szeptember, ez valami új kezdete lesz.

én most

Tegnap este az történt, hogy W közölte velem, rossz a célom. Nem fogyni kéne már, hanem szépen lassan a normális kajálással együtt ráállni arra, hogy gyarapodjak - izomra. Tudom én, hogy ez így megy, hogy az izom az plusz súly, meg minél nagyobb izomtömeg, annál könnyebb zsírt égetni, de! Most eljutottam egy gáthoz. Az elmúlt időben kicsit szakítottam a mérleggel (ha már itt tartunk: ma reggel 55) és próbáltam a tükörrel ismerkedni inkább, meg benne a testemmel, viszont be kell lássam: mindezek ellenére nem tudom, örömérzettel töltene-e el, ha most megint elindulna az a bizonyos nyelv felfelé, vagy jobbra - szóval ha nehezebb lennék.

Az én laikus célom jelenleg így hangzik: szépen a termi edzést is elkezdve szeretném, ha le tudnék menni úgy 53-ig, hátha így látni fogom, hogy eltűnnek végre azok a nyamvadt kráterek... Aztán nem kizárt, néhány nap alatt be fogom látni, hogy ez faszság, de most még itt vagyok leakadva.

Különben meg baszott szar a tartásom (sose volt fényes, de a várandósságok még azon is rontottak), ha ezen nem változtatok, szart sem ér, amit csinálok, mert az összkép attól még fos lesz. Hát...

Gyula bá'

W szokott mesélni róla, milyen emberekkel találkozik reggelente a teremben, én pedig szeretem hallgatni - érdekes kis mikroközösség ez a hajnalban edzős csapat, emberek olyan csoportja, akiket valami kicst összefűz, de valójába ezen túl semmiben sem hasonlítanak. Mint úgy általában a csoportok, de ezt hagyjuk is...

Tegnap megkérdezte, beszélte-e már Gyula bácsiról - én konkrétan Joda bácsinak értettem, de ez most nem is lényeg. Mivel még nem, ezért tegnap szóban bemutatta az Urat. 70 körüli bácsi, aki minden reggel ott van a teremben, edzeget. Nyilván nem őrült módon, de igyekszik formában tartani magát - és nem csak igyekezet van, hanem látvány is, ahogy W mondta, nyilván ráncos már és kicsit lóg a bőre, de jól néz ki. "Sporttársnak" szólítja W-t és ennek okán megkérte, hogy ugyan tegeződjenek már. Ahogy beszélt róla, éreztem, hogy le van nyűgözve és valami ilyet képzel el majd magának is - bár mi majd együtt járunk :P

Amúgy tegnap megjegyezte, hogy szerinte a hasam teljesen OK, 2 gyerek után pörfikt és neki a nagyon kontúros női has nem is tetszik, nameg szerinte a combom sem olyan "vészes", mint mikor megismert (ott oldalt. Van egy emléke, hogy ruhát próbáltunk és a próbafülkében a fények úgy világítottak meg, ami nem tett azon a tájon túl vonzóvá, de thx God nem futamodott meg azért. Na igen, a próbafülkékkel ezért nem vagyok én sem jóban..)

a pálya szélén

Ezzel a testépítősdivel érdekes a viszonyom, évekig teljesen hidegen hagyott, úgy voltam vele, W hóbortja, hadd csinálja, a csatlakozás meg sem fordult a fejemben. Egyszer vagy másfél-2 hónapig ketogén diétát csinált, kipróbáltam, majd igen hamar bedobtam a törcsit, gondolván épeszű ember ezt nem csiálja. Ezzel arra akarok utalni, hogy a változás iránti igény korábban nálam kb. annyiban mutatkozott meg, hogy "le kéne dobni néhány kilót". A kajálásunk kezdetektől fogva messze nem egyezett meg az átlagos magyaréval, fel sem tűnt, de csomó odafigyelés az évek során olyan természetessé vált, hogy már észre sem vettem.

Aztán szültem 2 gyereket. Amikor a kicsilánnyal kijöttünk a kórházból, 72 kiló voltam, alaphangon is 12-vel több, mint amenyit valaha megengedtem magamnak és hiába tudtam, hogy most nem ez a legfontosabb, de zavart és változtatni akartam. W ekkortájt kezdte el a valaha volt legkitartóbb edzéses időszakát, ami azóta is tart és én elkezdtem egyre jobban felnézni rá ezért. Egyre jobban éreztem azt, hogy - bár ő ilyet sosem kért - össze kell kapnom magam. A testem pedig jeleket kezdett küldeni - jó, volt, hogy nem ettem rendesen, de azért figyeltem a kajálásra, hiszen szoptattam (illetve még a mai napig szoptatok), de a lényeg, hogy szépen olvadtak le a kilók rólam, karácsonyra már "csak" 63 voltam. Apránként kezdtem mozgolódni, de ezek még csak amolyan kampányjellegű megmozdulások voltak, aztán most nyár elején végleg megváltozott valami, megszületett a valós igény bennem, amit azóta igyekszem erősíteni és ahogy korábban írtam, mára már "akarom"-má érett.

Szóval még mindig a pálya szélén állok, de már a cipőm orrával amúgy szemlesütősen az alapvonalat babrálom - jövő nyárra pedig már mindenképpen a kezdő keret tagja szeretnék lenni.

A lírai vonalból pedig ennyi elég is volt egy időre...

hogyan tovább?

Észre kell vennem, hogy az utóbbi időben baromi kritikus lettem - magammal szemben is. Valószínűleg ez azon is érződni fog, amit és ahogy írok, de mivel főképpen magamnak teszem, ezzel nincs gond, majd ha pár évtized múlva sokkal bölcsebben visszaolvasom e sorokat, látni fogom, hogy alakultam :D

Az van, hogy nagyon ott van bennem tényleg az akarom, ahogy ezt már korábban is írtam, de már túl kell ezen lépnem.

Hol tartok most? Talán lassan 2 hónapja, hogy elkezdtem mindenféle 30 napos kihívásokat (guggolás, hasprés, plank) csinálgatni. Na igen, valahol nevetségesen hangzik ez az egész, de a helyzet az, ezek hoztak némi rendszerességet és tényleg jelzik, hogy igen is, lehet jól fejlődni, csak akarat és elszántság kérdése a dolog. Tetszik, hogy bizonyos megvilágításban egyre jobban látszik a hasizmom és egyre keményebb a combom is, egyre többet pózolok a tükör előtt - sic! Én ilyet eddig sosenem, de tényleg...

És mi van W-vel? Hát most kicsit elkurvult a nyaralás alatt, volt 2 hét semmittevés és szarevés (vendégség, miegymás), de már rázódik vissza. Töltene, de az égért nem úgy megy neki egyelőre, mint szeretné, nem tud hízni - én spec nem bánom annyira, de ő "nagy" szeretne lenni.

Ami a konyhánkat illeti: beengedtünk a "nyaralás" alatt némi jégkrémet a fagyóba (bizony, kaki, de ez van), de a szárazáruk közé nem szivárgott vissza semmi korábban már kizárt, szóval továbbra is nagy zabevők vagyunk, fehér cucc semmi nincs a konyhaszekrényben - csak só és sütőpor.

Szeptembertől én is rákapcsolok, a kajára elkezdek jobban odafigyelni, célom, hogy még ledobjam a maradék feles zsírt magamról és onnan kezdjek el szépen építkezni majd (ez annyit tesz, hogy a mostani  kb. 55.5-56 kilóról le szeretnék menni 53-54-ig, meglátjuk). Jöhet a kérdés, miért szeptember? Hát mert 2 gyerek és lakásfelújítás mellett a hó végén nincs már miből telepakolni a "kamrát" jófajta cuccokkal ;-)

visszatérés

Újra itt és elszántabb vagyok, mint valaha. Amióta utoljára írtam, volt termi edzés már a Zemberrel, rendszeressé vált nálam bizonyos mozgásmennyiség, lassan kezdem megtanulni az izmaim nevét is és a "jó lenne" helyét átvette nálam az "akarom". Nálam jobban ezen senki nincs meglepve, max csak W, de azt nem mondhatnám, hogy nagyon bánja a dolgot.

Nyaraltunk, strandoltunk is és meg kellett állapítanom, hogy az átlagos anyukáknál jobb testtel rendelkezem - és ez egyelőre nem mondhatnám, hogy az én érdemem. Sőt, valójában ez tiszta gáz. Kerestem a jótestű (nem idegtől és kajamentességtől csontrafogyott sóspálcákra gondolok) csajokat, hogy azt mondhassam, húúúbazz, ha én is... - de ilyen nem nagyon volt. Kurvára messze vagyok még attól a formától, amiről álmodom és aki ismer, tudja, az önbizalom és én az 3 (bár jelzem, alakulok), szóval ez nem mellveregetés volt, hanem sokkal inkább "társadalomkritika".

Szóval azt hiszem, elindultam valami úton...

qrva csík

Gyerekeket fárasztjuk tegnap a placcon, rohangálunk, vigyorgunk, aztán ülünk, nézzük és néha rohanunk. Aztán egyszer az idillben: "A picsába, megint csíkra fogok égni" - és ezzel a lendülettel repült le a póló életem értelmének formálódó felsőtestéről...

Súlyos problémák ezek, kérem!

valami elkezdődött...

W ígéri rég, hogy összeállít nekem egy tervet, hogy és mit kéne csinálnom, azaz egy itthoni edzéstervet - eddig semi. Nade! Én azért nekikezdtem. És elszántságot érzek, így meglovagolom a hullámot, dokumentálok és tolom neki. Észrevettem, hogy ha így folytatom, lényegében ki fog ürüli a bőröm, kontroll nélkül fogyok, mert nem figyelek oda magamra és ez így nem mehet tovább, szóval eddig és nem tovább.

Meglátjuk...

találkozás egy "hasonlóval"

Hétvégén régi ismerőseim hívtak meg minket magukhoz amolyan gyerekes kerti délutáni mulatságra. Itt találkoztam egy kb. érettségi óta nem látott középiskolai osztálytársammal és annak családjával. A srácról megtudtam, hogy edz és Felvidéki játékokon szokott indulni (megjegyzem voltam sportévkönyvben szerkesztősegéd és erről a sportról eddig még semmit nem hallottam). A feleségével beszélgettünk és eljött az a pont, ahol azt mondta mosolyogva: állj és ezt most újra, mert fel kell vennie, hogy van még ember, aki úgy gondolkodik, mint ő... Szóba került ugyanis az a kényes téma, hogy az ismerősök mit mondanak arra, ha a férj rendszeresen edz és ezzel úgymond időt vesz el a családtól, mire én elmondtam, ami már itt leírva is szerepelt: nekem nyugodt és kiegyensúlyozott apu kell, ha ezt az edzésel éri el, ám legyen és én ebben támogatom is - persze lehetne még emellett bővebben is érvelni, de az ilyen kérdéssel támadóknak ennyi válasz épp elég. Elmesélte, hogy kedves és felvilágosult ismerőseik rendszeresen kérik úgymond számon a férjét, hogy nem gondolja-e, hogy ha nem járna edzeni, többet lehetne a családjával és foglalkozhatna a házukkal - amire ő nagyjából épp ezt szokta reagálni, mint amit én leírtam.

Továbbra is azt gondolom, hogy ez a normális hozzáállás...

az fogyókúrás, hova akarsz te még fogyni?

Szeretem az embereket figyelni, hallgatni, persze nem úgy direktben rábámulósan, hanem csak úgy mellesleg. A minap csíptem el ezt a beszélgetést a közértben: egy 7-8 éves forma testvérpár épp nagypapát és nagymamát győzködte, hogy szeretnének JóReggelt kekszet venni és nézzék, különben is most akciós a nagy csomag, milyen jó lenne az, míg itt lesznek. Nagypapa reakciója erre: az fogyókúrás drágáim, hová akartok ti fogyni, így is olyan kis vékonyak vagytok! Jahhkérem, akkor nyugodtan lehet nekik venni... 

De ez még a jobbik eset, agyam robban, mikor látom, Gizikét/Józsikát kigurítják a közértből és közben folyik az állán a csokifagyi. Mi mondjuk rendszeresen veszünk össze a nagyikkal, dédikkel, mert nem szeretik, ha azt mondjuk, hogy márpedig a gyereknek több édesség nincs. Fiam amúgy is brutál módon pörög fel akár egy kis darab csokitól is, de ez nem a tényleges ok, hanem annak csak egy része: amíg nálunk a kontroll, szeretnénk, ha az átlagnál egészségesebben táplálkoznának és reméljük, amikor maguk dönhtenek is ezt az utat folytatják majd. A nagyiknak-dédiknek el kéne lassan fogadni, hogy nem a "tenyerestalpas" kinézet az egészséges és én sem "sovány" vagyok a magam 57 kilójával, hanem esetleg vékony (de bár az lennék!). 

És ez a szemlélet az, amit nem otthonról hoztam, hanem tanultam, W-től, sok más dologgal együtt...

zabzsömi

Mióta elkezdtem - ja, súlyos egy hete - azon elhatározásomnak élni, hogy leválasztom magam és kicsiny családom az ipari péksütikről és itthon állítom elő, ami kell, nos, azóta találtam egy tuti jó receptet és azóta le is ragadtam annál, azaz graham zsömle készült 2-3 naponta. Már az első adag elkészültekor közölte W, hogy állat, de kéne - mi másból? - zabból is. Mondtam neki, hogy háát, nem gondolnám, hogy önmagában darált zabból össze fog jönni, de ő csak kötötte az ebet a karóhoz. Ma jött el a nap, hogy úgy döntöttem, egy próbát megér. Srácok némi műanyag edénnyel együtt lepakolva a konyha padlójára, ők ott játszanak, én meg a pulton ügyködtem. Mire összeállt a tészta és beraktam a sütőbe olyan érzésem volt a cucc láttán, mintha só-liszt gyurmát szeretnék kiszárítani, de ekkor úgy voltam vele, hogy már hót mindegy, meglátjuk. És láss csodát! Teljesen ehető lett a végeredmény,  - így frissiben, nem vállalnék garanciát a kihűlt változatért - a sütőben végül csak munkába állt az élesztő is és picit pufibbak lettek, mint reméltem. (35 dkg darált zab, 0,8 dl olaj, 1 tojás, 3 ek joghurt, 3 dkg élesztő és kb. fél deci tej - nálam most meleg víz - és cukor az élesztő felfuttatásához)

Azért a sütés legjobb pillanata vitathatatlanul az volt, mikor megfordulok, látom, hogy fiam levette a fehérjés doboz tetejét, kezében az adagoló és már rózsaszín nyál folyik a szájából...

update: kihülés után olyan omlós lett a tésztája, hogy ez minimális mértékben sem felel meg a zsemlével szemben támasztott kívánalmaknak, viszont annál jobban egy jó poginak, így a recept átlénygült kissé és a fenti arányokkal és némi hagymával-borsal ízesítve este készül a zabos pogi 

új a nap alatt

Na ilyen is rég volt, mint most hétvégén: mindkét nap együtt kelt a család, mondhatni - azaz W nem ment edzeni. Szombaton végre elmentünk venni neki telefont (persze ezt is én mondtam, hogy most ne pöcsöljük már tovább, hanem nosza), vasárnap pedig a reggeli tunyulás közben az új telefonnal született egy fotó. Mivel állítása szerint úgy érezte, épp jók a fények, még az ágyban fetrengve lefotózta nekem a kockáit - legalább is ezt mondta délután, amikor vigyorogva az orrom alá tolta a képet.

Este pedig bambulás közben megjegyezte, hogy "jó ég mekkora" melleim vannak, de mivel a szoptatós időszaknak már kezd vége lenni és tudom, hogy ez az ottani méretek csökkenésével is jár, így remélem ez csupán arra utal, hogy talán az egyebek lettek kisebbek. A helyzet az, hogy a kajálásra való odafigyelésen kívül (pl. elkezdtem rendszeresen enni, hoppá) ezért még sokat nem tettem, de már fejben közelebb vagyok, mint valaha.

Ami az evést illeti: mivel a dokik nem segítettek, hogy kitaláljam, vagy közelebb kerüljek ahhoz, milyen allergia okozza kicsilány karján és combiján a kiütéseket, így most egy jó darabig mellőzzük a tejtermékeket, hogy kiderüljön, itt van-e a hiba, ez egyszersmind azzal is jár, hogy pl. kávét sem iszom, mert a kettő nálam együtt jár. Igazi cicalány vagyok, így ez nem könnyű nekem, de tudom, hogy néhány nap után már jobban fog menni.

Kemény kell legyek, na!

Ja és igen, 1 hete nem vettünk semmi péksütit, azt kell mondjam: sima ügy!

Hűtővész over

...remélem. Van egy szép nagy új családtaguk a konyhában, remélhetőleg sokáig jó lesz a kapcsolatunk.

Mikor tegnap kiderült, hogy az előző hűtőnek nyestek, gyorsan gondolkodtam, hová menthetném a többi húst. 5 éve lakunk itt és az elmúlt 1 hónapban kezdtünk el kommunikálni a közvetlen szomszédokkal (nehezen oldódnék, vagy amolyan mindenkitől elidegenedett városi tyúk vagyok? erről mindenki mást mondana, ugorjuk is), szóval gondoltam, hogy talán már tartunk ott, hogy nem néz ufónak, ha megkérdezem, tudna-e átmeneti szállást bitzosítani némi fagyaztott cuccnak. Tudott és kedvesen segített is, így átkerült egy jó adag csirkemell és tonhal hozzájuk, rákérdezett, hogy ennyire szeretjük-e a csirkét, így elmeséltem, mi is a helyzet felénk. A reakciója annyi volt, hogy "igen, láttam, hogy milyen vastag karja van", majd mikor mondtam, hogy na igen, de még fejlődne, akkor megkérdezte, testképzavaros-e kicsit, hogy elégedetlen? Na igen, ilyen az, mikor valaki még nálam is külsősebb a témában.

Ma egy jókora adag fagyit viszek nekik - 2 gyerekük van - és hazaköltöztetem a sok fehérjénket.

pánikhelyzetből vészhelyzet - RIP hűtő

Elhalálozott, elengedte a gázait és mivel ez már bejáratott családi szerelő, hiszek neki... Maradék hús mentése és hűtővadászat ON

pánikhelyzet

Vannak a rutinszerű dolgok, pl. hogy hó elején jön fizu, mi megnézzük, hol tudunk jó áron venni husit és nagyjából a havi adaggal és egy rakat zöldséggel telepakoljuk a fagyót - ez most szombaton esett meg. Aztán vannak az olyan váratlan dolgok, hogy az ember megy reggel a konyhába és csinos tócsát vesz észre a hűtő körül, majd konstatálja, hogy bár abban ilyen funkció nincs, de konkrétan lejegelte magát és már a csirkék is kezdenek nedvesedni - ez konkrétan néhány órája esett meg. Na itt csúszott ki a lábam alól a talaj és felejtettem el logikusan gondolkodni, ugyanis nem szerelőt hívtam, hanem húsmentő akcióba kezdtem és átmentettem a rosszabb állapotban lévő húsokat anyámékhoz. Mondani sem kell, ilyenkor hisztisebbek a gyerekek, mint valaha

W hazajött - ami hisztit a telefonban levertem, mást nem is tehetett -, látta, csak nem őrültem még meg, kihívta a szerelőt és visszament dolgozni. Nem nagyon értékelte, hogy nekem a hús - a húsa - volt az első... Most várom a bácsit és remélem, nem kell új hűtőt venni este.

Ja igen, némi csirke és hal még a fagyóban várja sorsa jobbra fordulását, amennyiben ez nem következik be, este vendégség nálunk - 0 ch, a rizs, gersli nem romlik meg.

shakerek

A shakerek úgy hiszem a testépítők elmaradhatatlan eszközei, nekem eléggé ambivalens velük a viszonyom: elfogadom, hogy kellenek, mikor újak én is szeretem szépen kiszárogatni és eltörölgetni őket, de aztán hamar eljön az a pont minden egyes darabnál, amikor úgy vágnám ki  kukába, mintha sose lett volna - minden igyekezetem ellenére ugyanis ezek valahogy nálunk idővel mindeig megbüdösödnek (kézzel mosogatok, nincs mosogatógépünk).

Mostanság igen pedáns lett W szerencsére a shakereket illetőne és ez a probléma már kezd tovatűnni, de máig él emlékeim között egy eset. Hétvége, utazás anyósékhoz és valahogy az előző esti fehérjeturmicsos shaker csak úgy a mosogatóban landolt, reggel a kapkodásban már megfeledkeztünk róla. Két nap távollét, majd érkezés, főzés, újabb cucc a mosogatóban, majd aztán mosogatás, és az edények alól előkerült a shaker - kupak rátekerve. Na szemöldök és hátszőr fel, erőt vettem magamon, gyorsan nyitottam és azzal a lendülettel raktam is a csap alá, mosogatószer bele. Nade az a pisszenés és az a hirtelen a konyhát betöltő dögszag... Talán ez volt az az eset, ami annyira felkavart és oly indulatokat váltott ki belőlem, hogy W innentől kezdve figyel jobban.

Shakert rátekert kupakkal a mosogatóba tenni annyira értelmes ötlet, mint zoknit összepárosítva a szennyestartóba. Még jó, hogy nálunk egyik sem fordul elő...

nem hagyom

Na már kezdődik, így döglött meg az összes töbi blogom is, hogy elkezdtem hanygaolni őket, aztán egyszercsak nem jött tartalom többé - na itt most nem engedem meg ezt.

Az van, hogy csatlakoztam egy onlájn (direkt így) motivációs csoporthoz, ahol az kéne legyen, hogy felteszek képeket magamról, a többiek nekiállnak basztatni, hogy hmm, na igen, kéne mozogj. Ehhez képest feltettem ezeket a bizonyos képeket és a reakció nagyja arról szólt, hogy ugye én nem akarok fogyni? Szerintem nem mondhatni, hogy súlyos testkép zavarom lenne, de azért látom ám, hogy van ot némi úszógumi és egyebek... Aztán szánalmas módon belekezdtem két ilyen 30-napos-kihívás dologba is, amik arról szólnak, hogy napról napra több hasprést és gugolást kell csináljon az ember lánya - 2 nap után elfelejtettem az egészet, de ma újra beizzítom a rakétákat.

W persze továbbra is kitartó, most azt hiszem épp egyhuzamban 3-4 0 ch-s napot tervez, és ha nem tévedek, nagyjából ezzel zárja i a diétáját - vagy még van hátra? Na majd megkérdezem :-) Kitartásban még sehol nem vagyok hozzá, pedig a jó példa ragadhatna, de valahogy a kosz jobban... A múlt héten elkezdett mindeféle zabos cuccokat sütögetni - sose sütött eddig -, érzésből sinálja, és egész jó cuccoat alkotott. Így történt, hogy szombaton elhatároztam, elindítom a magam 30 napos kihívását: ebben a hónapban semmi de semmi péksütit vagy kekszet nem veszünk boltban, mindent én fogok megcsinálni. Jelzem: ilyesmit még az életben nem sütöttem. Ehhez képet a hétvégén elkészült 2 adag graham zsemle és tegnap egy adag kókuszos-kakaós zabkeksz is - és minden állati tuti lett! Kezdek rákattanni... A srácoknak is bejön, tudom, mi van abban amit esznek, megkockáztatom, hogy még olcsóbb is, mint amit a boltban veszek, szóval miért is ne? Az idő az, ami plusz és rá kell szánni, de a hétvgén rájöttem, a gyerekeket hogy tudom lekötni a konyhában, míg én a tésztával ügyködöm, így már ez sem lehet probléma. Majd hozok szerintem képeket is és aki olvas, küldje a lendületet, hogy ne bukjon meg a projekt!

A keksz oly fasza lett, hogy W bukta a tegnapi 0 ch napot - normál esetben állati kitartó, de úgy néz ki, én zsigerileg jó vagyok kekszben (is).

gyúrós trikó

Néhány napja/hete (itthonlevős kismami szindróma, az idő kicsúszik a kezemből) W egy kedves ismerőse adott neki egy "gyúrós trikót". Na erre még én is azt mondtam, hogy ez azért komoly, szerintem még gyűjti a bátorságot, hogy ebben menjen edzeni - nem takar sokat.

Viszont van rajta koponya, Ben csipázta nagyon :)

amikor a diéta a végéhez közelít...

Egyre többet hallom mostanság, hogy "húúúú, de várom" - eleinte még rákérdeztem többször, hogy mit, de mivel a válasz az esetek jelentős százalékában ugyan az volt, már nem teszem, csak konstatálom. A diéta végéről van szó. Furcsa lesz, mert az elmúlt hónapokban belerázódtam ebbe a menetbe, a főzésbe, mregetésbe és most majd jön egy új rendszer. Talán épp tegnap mondtam neki, hogy nem lepődnék meg, ha nehezen venné az átállást, anniyra beleszokott most ebbe a menetbe - meglátjuk...

Azért annak van ám ütése, mikor almát eszem mellette és megkérdezni, megszagolhatja-e... Na ja.

pihenőnap - az mi?

Kicsit sikerült ma meghökkennem... Előre szóltam, hogy jövő szombat reggel dolgom van és nem tudom, hogy az pihenőnapja-e, de ha nem, akkor kérném, hogy ezúttal ne menjen hajnalban edzeni, majd csak ha hazaértem (a gyerekek miatt, nem másért). Mondta persze, nem gáz, de pihenőnapokat most egy ideig nem fog tartani. Wtf?

Na meg még azt is hozzátette, hogy ma nem kell főzni gerslit (jajj, de kár...), mert holnap 0 ch nap! Hát, én nem tudom, lassan kezdem azt hinni, hogy egy géppel élek együtt, pedig csak hobbista, milyen lehet egy profival? 

Azt mondta, spúr, és a korlátlan bérlet jobban megéri, mint amit eddig vett, de ha olyat vesz, akkor logikusan ki is használja azt. Ja, logikusan - szerintem a logika ebben az esetben nem tényező, de elfogadom.

Egyébként az előbb titkon beledugtam a kisujjam a Barbie-porba, annyira nem tré az íze, mint ahogy kinéz...

Eredmények

Tegnap eljött az a pillanat, amikor meg kellett kérdeznem W-t, hogy most feszíti-e a hasizmát vagy ez így a normál helyzet, illetve be van-e húzva a hasa - a válasz mindkettőre nem. Frankón kezdenek látszani a kockái, később meg is kért, hogy fogjam már meg, milyen kemény - a hasfala, természetesen. Nem a szél hordta össze - 17 éves kora óta "edzeget", nagy szünetekkel, de most egy éve töretlenül nyomja és 3 hónapja diétázik. A kitartásáért is szeretem.

Ami meg engem illet: már nincs itthon semmilyen édesség vagy nasi napok óta és ma végre úgy álltak a csillagok, hogy 30 percet tudtam taposni... Rohadtul nem ér röhögni, tudom jól, hogy szánalmas, de valahol el kell kezdeni. Ugyehogy! 

Különben meg valamelyik nap centit ragadtam és ledöbbenve konstatáltam, hogy így 2 gyerek után kisebb a csípőm, mint azelőtt és én személy szerint jobbnak látom a lábaim, mint valaha. Nade a hasam, derekam az full siralmas. Mi a jó lócsöcsért is lenne jó? Nade!

Leszek én még MILF...

Mit tanul a gyerek?

Azt egyáltalán nem mondhatnám, hogy minden szó kimondása, vagy minden cselekedetünk után kényszeresen üldözne a kérdés, vajon ebből mit tanul a gyerek, de azért úgy általában az életmódunkkal kapcsolatban el szoktam ezen gondolkodni. Nagyon örülnék annak, ha az egészséges táplákozás és rendszeres testmozgás például nem szükséges rossz, hanem a világ legtermészetesebb dolga lenne számukra - és meg kell mondjam, egyelőre egyikben sem én vagyok a példa, de igyekszem.

Ben egyelőre nagyon apás, csüng rajta minden lehetséges pillanatban, lesi minden mozdulatát és issza szavait. Hónap elején lett 2 éves, nem meglepő, hogy kedvenc mondata jelenleg: "Az micsoda?" - és persze ezzel a kérdéssel W-t is folyton betámadja, amikor a vitaminjaival vagy a fehérjeporral bíbelődik. W ilyenkor úgy gondolja, a gyereknek joga van tudni a teljes igazságot, így már többször válaszolta ezt (asszem...) "tejsavófehérje izolátum", amire én csak húztam a szám, gondolván az lehetne csak turmixpor, vagy ilyesmi. Erre tegnap mi történt? Takarítok a srácokkal a konyhában, pakolgattam W dobozait, erre Ben megfogja a fehérjés vödröt, rámnéz és szól: "Csináljunk huginak izolátumot!". Paff...

Még egy kétévesnek is feltűnik, hogy csajos színe van, na!

egyébiránt...

Rohadtul nem vagyok szent és nem tűrök minden napot széles mosollyal. Azt már észre sem veszem, hogy hajnalban megy el, a főzést is egyre gyakrabban intézi magának - szóval egyre könnyít a dolgomon és a rutinszerűség is segíti, hogy mindezt már ne érezzem annyira meg. De! Itthonülős anyuka vagyok, 3 hete nagyjából vetésforgóban betegek hol a srácok, hol én, így nem nagyon mászkáltunk el, nem csoda hát, hogy némi savanyodás van alakulóban nálam. Ilyenkor kőkemény velem az élet simán elismerem, ilyen napokon simán vágom az arcába, hogy azért rohadt boldog lennék, ha annyi időt szánhatnék magamra, mint ő...

Those bad days of mine...

karácsonyfa - tavasszal

Tegnap olyan csoda este volt, mikor kicsilány is elég hamar elszenderedett és így csak ültem kicsit és néztem ki a fejemből - a laptop irányába. Aztán egyszercsak nyílt a fürdőszoba ajtaja és W vigyorogva közölte, hogy azt hiszi, kezd látszani a karácsonyfája, csak nem tudja pontosan, hogy kell csinálni, hogy szépen lássa... Vigyor az arcomon, őszinte leszek: makkot nem értettem belőle, de persze elmesélte, miről is van szó, így megint tanultam valami. Aztán annyira belelkesült ettől, hogy kérte, csattintsak már róla néhány fotót. Szóval az emberem pózolt nekem csupin :P Persze a képek bénák lettek, mert a kicsi obi elromlott, a nagy meg tudvalevően nem szobán belüli távolságokra van kitalálva, de akkor is érdekes élmény volt.

Fényképeztem a fióknak...

színezékek

Azért szeretném megérteni annak a termékfejlesztőnek a motivációját, vagy azt a marketinges elgondolást, melynek nyomán egy testépítőknek kifejlesztett fehérjepor instant Barbie baba színt kap. W meg fokozza a látványt, amikor túróba keveri, és olyan rózsaszínes-fehéres-darabos lesz a cucc, aztán csodálkozik, hogy nem szeretném megkóstolni...

Úgy általában, mi a francnak színezőanyag a fehérjeporokba?

büszkeség

X hét kemény diéta és főleg az alacsony szénhidrátos napok eléggé képesek megtépázni az ember feleségének az idegeit, de vannak azok a pillanatok, amik mindenért kárpótolnak. Jön a nyár és az önkritka sok esetben röhögve bújik el a télikabáttal együtt a szekrénybe, nézem a szaporodó feszesgatyás, izompólós "odatettemmagam" csókákat, jajj. Néha olyan szinten érzem kellemetlennek a látványt, mint mikor anno pl. Balázs show-val zsibbasztottam magam. Tudod, az az érzés, amikor nézed a tévét, nem ő néz téged, de mégis lesütöd a szemed... És aztán látom Őt. Örökké elégedetlen és sose azt mutatja neki a tükör, amit szeretne, de azért észreveszem ám, hogy egyre többet nézegeti magát és egyre többet mosolyog a látványra. Büszke vagyok a kitartására és az eredményre, amit eddig elért - és kicsit magamra is, hogy bírom ami ezzel jár :) Magamra másért most nem is nagyon lehetek.

Egyre többet gondolkodom azon, hogy tényleg végre össze kéne kapnom magam, mert az összkép egyre gázosabb lesz...

hintáztatás 2.

Miután felmerült bennem az igény, hogy ahelyett, hogy "hehe, hintáztatja a ch-t" és pont, konkrétan meg is értsem, hogy mit jelent ez, azaz rászántam azt a kb. 15 másodpercet, hogy meghallgassam, azóta teljesen képben vagyok.

Hát így megy ez, kérdések és válaszok viszik előre a világot ;-)

spiropent

Az a helyzet, hogy nem vagyok az a buddhai nyugalommal megáldott anyuka. Millió dolgot így a második gyerek mellett könnyebben tudok már venni, de a betegségek nem tartoznak ezek közé, talán azért sem, mert hála az égnek nem nagyon volt bennük részünk. Most viszont szépen benyelt a fiam egy felső léguti hurutot, nála ez néhány nap alatt le is zajlott, de persze kicsilány is ahogy kell, elkapta, nála viszont cifrázódott a dolog. Mivel már napok óta durva köhögési rohamai voltak, gondoltam ide már nem elég a köptető - amit minden második alkalommal rögtön kihányt - irány a doki. Nem is úsztuk meg már gyógyszerek nélkül - a csaj már most cuccozok, épp most tol egy 5 napos Spiropent kúrát... Fogalmam nem volt, mi ez a cucc, aztán W mesélt róla, meg találtam ezt és ezt. Na ezek az ismeretek nem növelték a nyugalmam, viszont több anyukától hallottam, hogy szedték már, szóval legyen - főleg annak tükrében, hogy azóta volt egy nyugodt éjszakánk, köhögés nélkül, kopp-kopp.

W játszik a gondolattal, hogy belekóstol, de lehet, én előbb dobom ki...

újrahasznosítás

Szerintem nem mondok azzal semmi újat, ha megemlítem, hogy a nagy fehérjés dobozok remek játéktartók - nálunk a kisvonat és tartozékai már ebben lakak, igaz még csak úgy simán a dobozban, de amint lesz rá időm, a doboz kicsit esztétikusabb külsőt kap majd. Havonta átlag egyet termelünk, így a barátoknak is tudunk segíteni tárolóegységekkel. Lehet hozok majd idővel jó kis DIY képeket, hogy a sok üres szarból különböző vitaminos és tápkieges dobozból/vödörből miket lehet kihozni.

kalóriák

Az a helyzet, hogy én azt hiszem, W nem folytat nagy kalóriaszámlálást, hanem sokkal inkább a bevitt fehérje és szénhidrát mennyiségét figyeli, mást meg nem is nagyon eszik (jó, némi zöldséget). Egyébként meg nem is nagyon kell ezzel sokat foglalkozni, mert állambácsi figyel ránk, és a becsengetett adóforintjainkat csupa hasznos dolgokra költi, így megszületett pl. ez a minden kérdést megválaszoló hogyishívjam (energiaegyensúly...) táblázat. Felbecsülhetetlenül hasznos és mérhetetlenül pontos, tele életszerű példákkal - túlzás nélkül.

Köszönöm, több kérdésem nincs is. Húztam mosogatni - 2,5 órát legalább, természetesen.

Mibe fáj ez?

Rájöttem, hogy bizonyos körökben egész egyszerűen már azzal ellenszenvessé tudok válni, mikor közlöm/leírom (igen, írom is, mert vannak ám amolyan netmamik, mint én akikkel amolyan digitális "barátságot" ápolok), hogy megérkezett a husi, amit rendeltünk. Ebből 2 dologra szoktak ráugrani a népek: 1. rendeltük, 2. amikor elmondom, hogy mennyit, azaz hogy befutott a szokásos kb. 15 kiló. Merthogy ez mind a kettő luxus. De most komolyan, én annyira szeretek ezen mosolyogni!

Egyik az, hogy hadd ne érezzem már azért szarul magam, mert megengedhetjük magunknak, a másik pedig, hogy én tudom, hogy épp azért rendeljük, mert így olcsóbb (van tuti, bejáratott forrás, mad írok erről is). Olvastam már én is, hogy a testépítéssel foglalkozóknak újra és újra meg kell cáfolniuk azokat az elképzeléseket, mely szerint drága a kajájuk, de én - spúr kismami - meg tudom ezt erősíteni. Jó, persze vacak kaját oda nem figyelve lehet baromi olcsón is enni, de ha a minőség is fontos, akkor ez egyáltalán nem sok,  szerintem 1000 Ft-ból megvan egy napi kajája Wnek, beleszámítva az összes étkezést. Mondom összes, azaz reggeli és blabla...

De mennyi is az annyi? Mert volt már rá példa, hogy rákérdeztek, mennyibe is fáj ez egy hónapban és akkor én sacc/kb alapon rávágtam, hogy 60, amire volt a nagy szájtátás. De! Ebben a pénzben van egy csomó étel, csomó egészség és ami számunkra megfizethetetlen, egy mosolygós Apu, aki csak azért megy hajnalban a terembe (pedig nagyon szeret ám aludni), hogy este munka után 2-3 órát vidáman velünk tudjon tölteni. Vidáman, mert a sport erőt ad neki ahhoz, hogy a nyűgök a multikulti iroda ajtaja mögött maradjanak és ne szálljanak vele autóba a nap végén. Nem dohányzik, nem bulizik el hetente 5-10 ezret, neki ez a függősége...

Jó, persze volt már olyan, mikor rossz pillanatomban a fejéhez vágtam, hogy többet költ magára, mint én, nade jön még kutyára fagy, apukám!

fasírt újratöltve

Vettünk hétvégén egy nagyon tuti aprítógépet - mondtam is Wnek, hogy ugyan elhagyni nem fogom, de szólok, van egy új szerelmem is. Szóval persze egyből ezzel kellett kicsilánynak csinálnom a kaját, magam megajándékoztam jófajta avokádókrémmel, W pedig darált csirkemellben gondolkodott (meglepő, nemde? :-)). Délután meg is kereste a receptet, amire gondolt, rákészült, este bekavarta a cuccot, állati lelkes volt. Aztán elmondta, miből is áll ez és amikor megkérdeztem, hogy OK, szóval akkor fasírtot csinál-e zsemlemorzsa helyett zabbal, akkor kb. foghegyről és azért kicsi huncut vigyorral azt mondta: "lehet". 

Köretnek pedig tegnap este 9kor elkezdtük közösen összehozni életünk első naan (indiai kenyerét). Jól szórakoztunk, dícséretet is kaptam, milyen profin gyúrom, hiába magyaráztam, hogy szó nincs erről, csak a kezemre ragadt a tészta és próbálom jobb belátásra bírni. Szerencsére a végeredmény sokkal jobb lett, mint ehető, sejtem a ma esti programot :-)

hintáztatunk

Ő ch-t, én gyereket és ez utóbbiról még azt is tudom, hogy az mit jelent...

Drágám megyek főzni

Azért az háziasszonyként minimum kellemetlen, amikor szombaton ebédidő előtt fél órával a ház ura a következő kérdést teszi fel: "Magatoknak akkor rendelsz valamit?". Velem ez történt, és ez úgy alakult, hogy W szombat délelőtt kiment a konyhába, hogy ő főz, de balga módon megfeledkeztem róla, hogy jó, főz, de magának, a szent ételt. Így lett, hogy ugyan nem rendeltem, de szegény fiamnak néhány perc alatt gyorsan egy adag nudlit hoztam össze, amire ő lazán közölte, hogy "nem finom". Vasárnap azért már jobb voltam, míg W edzeni volt reggel illetve egyéb ügyes-bajos dolgait intézte, 1 kiló csirkemellből öszerántottam egy "kis" brassóit, ebből ezúttal jutott mindenkinek.
Igen, köret csak krumpli készült nekünk, mert lövésem nem volt, aznap épp mennyi ch-t tervezett, de egyébként lehet, hetek óta ugyan annyit, csak én vagyok képtelen megjegyezni...

Nem tudom, hogy ez másnál is így van-e, de ha mi előreláthatóan 2 órát, vagy annál többet itthonról távol töltünk, akkor jön velünk a kajája dobozban - így történt, hogy szombaton a Kopaszi gát is felkerült már az "ahol ettem már padon dobozból" listájára. Meg kell jegyeznem, hogy ebből a szempontból vizsgálva, az IKEA nemcsak gyerek, hanem testépítőbarát áruház is: az étteremben mikrót biztosítottak a testépítőknek babáknak ételük megmelegítésére. Az ebédélményt az értetlen tekintetek nagyban tudják fokozni.

minden bántás nélkül...

...azért a testépítők szerintem kicsit valahol belül csajok, már ha a pasis sztereoptípiákra építve gondolkodunk. Jó, nem általánosítok, mert sokkal nem volt dolgom, szóval inkább mondjuk azt: a férjem lelkének egyik zugában szerintem egy csaj lapít. Soha nem tudom, hogy ha megkérdezi, laposabb-e már szerintem a hasa, eltűnt-e már az úszógumi, eresebb-e a karja mit szeretne valójában hallani. A legrosszabb azt hiszem, amikor azt mondom, nekem igazából mindegy, mert így is úgy is szeretem, a valós válasz pedig - nap mint nap látlak, ezért nekem nem szembetűnő a kis időn belüli változás - nem elégíti ki.

Most viszont hosszabb ideje tartó diéta után simán merem állítani, hogy igen látványos a változás, bár közel 10 kiló ledobása után az lenne a furcsa, ha nem így lenne. 

Az a helyzet, hogy neki nyárra szép teste lesz, nekem meg amolyan amőbásan szétfolyós... Jó, a helyzet az, ha valaki azt mondja nekem, hogy két gyerek után 59 kiló leszek (172 cm-hez), valószínű kezet csókolok neki, de jelenleg ez nem tesz elégedetté már, mivel a valaha volt feszességem - nem sport, genetika -  múltté már. Magammal megbeszélve arra jutottam, ha így szeret a testem, én is szerethetném kicsit - és akkor most ott tartok, hogy ezt elhatároztam. De! Amolyan általános iskolásan megfogalmazva a baj ott van, hogy ez rohadtul nem egy "történés" hanem "cselekvés", kifogások tekintetében meg világ életemben nagyon ott voltam a toppon. Most egyelőre az van, hogy szoptatok, és addig nem, de egyébként felvetődött már esetleges közös edzések lehetősége. 

Majd mehetnénk akár közösen is edzeni.

gersli

Gasztronómiailag művelődöm, pesti lányként nem sok fogalmam volt róla néhány héttel ezelőttig, mi is az a gersli. Dédi szerint ez egy amolyan "szegények eledele", amit ők a háború alatt ettek, W szerint pedig mennyei manna, a köretek királya, mert olyan alacsony a GI-je. Nálunk immáron családi jóbarát, nagy mennyiségben várja, hogy elfogyjon, személyes problémám vele leginkább annyi, hogy nem tud nyom nélkül "elillanni". 

Na meg a főzés, mert az bizony kicsit körülményes. Egyszerű csaj vagyok, nekem már újabban azzal is örömet lehet okozni, ha W azt mondja este, jó lesz holnapra rizs is :-)

Ugyanakkor: kezdek fertőzött lenni, mert egyre jobban esik a lelkemnek, ha tudom, jófajta, egészséges kaják vannak itthon. Mondjuk mikor tegnap este W a diétárjáról mondta, hogy higgyem el, nem nehéz így kajálni, majd én helyeslően bólintottam és ezzel együtt fogam alatt hangosan roppant a jégkrém csokibevonata nem gondolom, hogy a táplálkozástudatos anyuka képét mutattam. De megmagyarázom ám ezt is: szoptatok, kell az ilyesmi, hogy legyen még tejem. Ópersze...

Miért?

...azért, mert Ő is vezet egy blogot és mert grafomán vagyok és mert a napokban egy kedves ismerősöm megint azzal hízelgett, hogy elég jól írok (eddig csak ismerősök mondták, így továbbra sem hiszem el). Nem, nem szeretnék eztán sem hót idegenektől buksisimit, mert ugye - édes kettősség - nem is ismerlek, miért érdekelne, mit gondolsz? Ó, ugyan már. Szóval én ezt írom a magam és a férjem szórakoztatására, ha pedig olvasod és tetszik, úgyis noszogatás nélkül is vissza fogsz járni. Szóval ugye?

A stílus túlzó, az életben talán nem is ilyen vagyok, de ez az én világom, úgy építem, ahogy szeretném.