Közös kulacs

Együtt voltunk edzeni, egy kulacs volt nálunk - és tett bele BCA-t. Ízesítetlent.

A mosdóba rohangáltam ki inni a csapból. 

Nem, itt nem lehetett venni vizet a pultban, ebben a teremben ilyen extrák nem voltak ;)

boldog pillanatok a kerületi napközis táborban...

"A pirított tésztaleves és a tökfőzelék után az xxxxxxxben elfogyasztott fagyi volt az újpesti nyári napközis táborozók pénteki desszertje. A júliusi forróságban mindenkinek jól esett a hideg finomság."

Hurrá…

Örülünk Vincent, örülünk?

Hát nem… Nem baszki, mert a nagy örömben észre sem veszik, hogy valószínű a fagyi többe került, mint az ebéd többi része és kb. egyetlen gramm értékes tápanyag nem jutott a gyerekek szervezetébe. Erre mondják nekünk kb. általában - kissé sarkítva -, hogy hová törjük magunkat a gyerekek jó kajálásra nevelésével, mikor majd jön az ovi és bölcsi… Igen baszki, épp akkor lesz sokkal nagyobb a felelősségünk, hogy megértessük, megtanítsuk, hogy mi az értékes kaja és mi a szemét. A közétkeztetés némileg kiszolgáltatottá tesz, ez tény, de annál nagyobb hangsúlyt kell kapnia az otthoni minőségi étkezésnek.

Nem, továbbra sem vagyok "táplálkozásnáci", nem rángatom el vendégségben a gyerekekekt a süti mellől, a mamák sem főznek nekünk külön, de ahhoz ragaszkodunk, hogy az itthoni étkek azért lehetőleg "tiszták" legyenek.

aranyszabály: ebéd előtt nincs nasi!

Ma megdőlt. Éhen akartak veszni a Prücskök, így elkezdték megenni a mogyoróolajos retek-karalábé-káposzta salim.

Ójajj, mi lesz, ha nem ebédelnek rendesen ;-)

Ugyanakkor reggel úgy mentünk a közértbe, hogy már a bejáratnál felhangzott a "kakaóscsigáááááááát" harci kiálltás, szinte elgyengültem, erre egy sokkal szimpatikusabb sós valamire esett a választásuk. Azért nincs ám itt ridegtartás, épp csak nekik ez az "extra".

fogszabályzási kísérlet 5 kilós tárcsával

Pipa.

Jobban röhögtem, mint amennyire fájt, nade él-e még ilyen szerencsétlen lény a földön, aki képes erre? Minden hasazós alkalmatosság foglalt volt, így míg vártam, a bordásfalnál toltam néhány hasprést, tárcsával. Ahogy a harmadik sorozathoz emeltem fel a tárcsát paff, szájon kínáltam magam vele. Azt hiszem, a döbbenet majd röhögés hatására a fájdalom elmaradt.

Legalább a fogaim szebben állnának azóta, de nem...

cékla=kukorica

"A cékla gyakorlatilag csemegekukorica, csak más a színe és az állaga. Az íze viszont ugyan olyan."

Tiszta sor, W megmondta...

Zöldség-lilaság (vagy mi)

A zöldségekkel én személy szerint igen jó kapcsolatot ápolok. Szerintem egész sok salátát eszünk és hála az égnek a gyerekek is szívesen ropogtatnak. Most mégis a nyár termésének örülve néhányat újra felfedezünk, újraételmezünk (pl. répa-retek-káposzta-karalábé sali mogyoróolajjal, uhhhh…) - aztán egy-kettővel a nagy lendület hevében kötünk most közelebbi ismeretséget.

Adott a cékla - számomra ez szinte csak az üvegben, ecetes lépben nevelt változatában volt ismert, míg gyerekeim nem lettek. Mondjuk aztán vagy 2 alkalommal csináltam nekik főzeléket belőle. Nem rajongtak érte, így hagytam, szóval a kapcsolatunk nem lett szorosabb. 
Aztán adott W. Benne élnek nagyon brutál gyerekkori becsípődések, pl. szerintem málnát és epret még a mai napig nem evett - modván sok bennük a mag és szőrösek. Nem rég mondta, hogy OK, a gyümölcsök területén mutatkozó elmaradását hajlandó pótolni - évente egy újdonságot megkóstol. Ha nem tévedek nagyot, tavaly ez a kajszi volt. Röviden: ő valahogy néhány növénnyel kapcsolatban erős fenntartásokkal redelkezik és konkrétan a cékla pont egy ilyen. Nade!

Hétvégén bevásároltunk és elszántam magam, három cékla is a pakkban kapott helyett, tegnap meg a párolóban. Megkóstoltam. Én mondjuk minden nap aligha vágynék rá, de le merem írni, hogy végső soron bejött. W elszánta magát, hogy legyen. Így - bár  hústól tökéletesen izolálva, külön dobozban - elvitte ma magával. Gyúr rá lélekben, szerintem elolvas néhány cikket a cékla jótékony hatásáról, mire rászánja magát, de én hiszek benne. Meg tudja csinálni!

Diéta utolsó időszaka, napi CHja ma a reggeli zab. Minden plusz hús melletti falat ajándék. 3 darab párolt cékla így rohadt nagy ajándék. Vagy nem.

Kell a kockás has...

… ezért hetente 3szor (vagy 4szer? nem emlékszem…) futok a teremben. FB-n láttam.

Nem tudom. Lelke rajta.

Ugye nem csak nekünk van olyan ismerősünk, aki néhány hónap, egy év "fitt lét" után úgy hiszi, a szent grált az ő génjeiben rejtették el, megtalálta, és már tudja a tutit, amit nem átall mindenkivel meg is osztani?

ye-ye-ye

Ízesítetlen fehérYeee, a legjobb :D Lehet vaníliás, fahéjas, kakaós, de akár kávés is, ahogy épp a kedved tartja, és issssteni palacsintát is lehet belőle rittyenteni. Na ezt nem unjuk meg sose, hurrá, hurrá és hurrá.

A sárgaköves úton...

Volt egyszer egy "állapotfelmérés", ami egy seggberúgás erejével lelkesített fel.  Aztán volt tegnap egy másik - ami mosolyt csalt az arcomra. A kettő között eltelt majd egy év, hogy sok sallangot ne írjak, elég annyi: azt a bizonyos 2 kiló izmot már nem hiányolják rólam...

Mi történt az előző mérés óta? Edzésre adtam a fejem, aztán hülye kifogásokkal kifaroltam a dologból, de bő fél éve heti háromszor a teremben gyűröm a vasat. Tisztán eszem (a mi családunkban ugye ez hála az égnek nem nagy kihívás). Ennyi. Jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha, jobban szeretem a testem, mint valaha - pedig ugye ha nem 2 gyerek után kap el a dolog…

Szóval jó az út, van kitartás, lendület és célok és ennél több nem is kell. Kemény szeptember elé nézünk, felenya visszatér a felnőttek világába, Csipetek megkezdik a közösségi létet, de ez sem lehet akadály, mert AKAROM.

Mint ahogy azt is AKAROM, hogy ne azt halljam végre, hogy "de vékony vagy"...

Megszerettem...

...ezt az életformát. A teremben a küzdelmet és néha fájdalmat. A sikerélményt, mikor a megszokott sorozat hirtelen hosszabb tud lenni vagy a súly nagyobb. A képet, amit a tükör mutat a hibákkal együtt, mert azok motiválnak.

Lassan 3 hónapja töretlen a rendszer és a kitartásom.

A "miért nem előbb" viszont mindig kísérteni fog szerintem...

Büszkeség

Én pl. rettentő büszkén vettem tudomásul nem rég, hogy Bennek sejtelme nem volt, hogy a cukor fehér, ugyanis megkérdezte papát, hogy ugyan mi is az, amit a limonádéba tesz?
Fogalmuk sincs mi az a gumicukor vagy chips és ha csokit kapnak az nekik mindig különleges alkalom.
Ben számára a reggeli az joghurt és zab, ha mást próbálok adni eltolja, mondván az nem reggeli. Nem rég egy délutáni vásárlás alkalmával péksütit kértek a boltban, otthon el is kezdték enni, de hazaért idő közben apa, és az ő csirke-rizs-sali kajájára vetették rá magukat, a süti felejtős volt. Ben most lesz 3, Csibe nyáron 2. Már most tudatosabban táplálkoznak, adott esetben választanak ételt, mint a lakosság jelentős része.

Büszke vagyok rájuk, büszke vagyok magunkra.

Diéta ON

Apa kezdődik... Azaz apa igazán kezdi, látom rajta hogy már szinte remeg a szája sarka ha van rá esély, hogy véletlenül nem érünk pont a következő kajálása idejére haza, hanem esetleg percekkel később. Nameg nincs többé közös köret, rizst is kétszer főzünk.

Pedig azt hittem, már észre sem veszem majd ezt. Pedig de :)

Amitől falnak megyek

Motivációk és eredmények, problémák különböznek. Engem szana szijjel lehet idegelni a "már ne fogyj többet, egyél rendesen" mondattal (egy éve lassan szinte változatlan a súlyom és ne menjünk bele, hogy az ilyen és hasonló mindatok elkövetőinek milyen a "rendes" evés) és a "szerencsés alkat vagy" dumával. Na persze mikor terhesen csak úgy szaladtak fel rám a kilók senki nem mondta ezt, akkor biztos más volt az alkatom.

Ok, igaz, hogy tán könnyen fogyok, de nem átlagos magyar úm. az étkezésünk, amit mi már észre sem veszünk, mert tisztán (vagy az átlagnál tisztàbban ) táplálkozni számunkra természetes. Nahh ez a hosszú nekifutás ahhoz kellett, hogy elmondjam, olyan változásokat kezdtem felismerni, észrevenni a testemen, amikre már nem mondhatja senki, hogy genetika - illetve en biztosra tudom, hogy ez már a munkám gyümölcse.

Egy ismerős anyukával beszélgettünk nem rég a tudatos táplálkozásról és testmozgásról, mondtam heti háromszor megyek a terembe. Reakcio: hu, de ügyes vagy! De valahogy éreztem én ebben némi gőzt. Mondtam neki ez nem ügyesség, hanem elszántság, 2 gyerek és dolgozó valamint heti 4szer edző férj mellett ez pedig azzal jár, hogy szerda és szombat reggel mondhatni velem nyit a terem. Aki erre azt mondja, hogy na ő erre képtelen lenne, az nem is akarja igazán.

De én igen... És ez nem "csodabogárság".

Agyfasz, mert...

Edzésnap. Migrén. HisztiX2. Nem tudom drágám, mikor érek haza. Nincs itthon tej, apa hoz majd.

Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Rohadtul utálok kiszolgáltatottnak lenni.

Várok...

diéta

Na mi az, ami kitartás esetén szép alakot és mérhetetlen mennyiségű frusztrációt képes okozni? A diéta… Már az a nemnormális, amit V csinál jelenleg.

Ez a bejegyzés vázlatként feküdt kb. egy évvel ezelőttről. Most megint diétás időszakba léptünk, hát lássuk.

B, mint BenBicepsz

A majd3éves mosolyogva rohan hozzám és vágja be a pózt: Nézd anya, itt a bicepszem!

Apa minta. Apa példa.

majdnem - de mégse

Tegnap reggel majdnem megfutamodtam, avagy a könnyebb utat választottam - kevésbé prózaian majdnem képtelen voltam reggel edzeni menni.

Úgy kezdődött, hogy hajnal 3.40-kor nyöszörgésre ébredtem, aztán megnyugodott a Csibe, visszafeküdtem és ez így ismétlődött kb. 20-30 perces körökben. 5:20 körül csörgött az óra és nagyjából ekkor adtam fel a küzdelmet, átvittem hozzánk, ahol bemosott néhányat, kérte a reggeli tejet majd némi küzdelem után lenyugodott. Fogzik, de szerencsére már nincs sok hátra. 5.40 körül épp próbáltam összerakni a mondatot, hogy W-t vajon zavarná-e, ha este mennék edzeni, de aztán eszembe jutott, hogy milyen is este a terem - és kiemeltem a valagam az ágyból. Megint beigazolódott, amit már többször felismertem: csak elindulni nehéz.

Mivel előző nap túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy érdemben átbeszéljük, hogy s mint kéne az új rendszer szerint edzenem, ezért most még az eddig megszokott rend szerinti alsótest edzés volt ez, csak a sorozat- és ismétlésszámokat emeltem meg, ezzel készülve a váltásra és elkezdem kiiktatni a mosolygtatós "pinalegyezgetést".

Izgalom van nahh, várom az újat!

átállás fejben

Talán már írtam, de azért újra: 30 év, 2 gyerek és bő 5 év egy elhivatott férjjel - ez volt már a hátam mögött, mikor elkezdtem érdeklődni a "testépítés" iránt. Szeptemberben elkezdtem terembe járni, aztán szépen jött egy-két dolog és betakaróztam azzal a kifogással, hogy "most ez nem fér bele", és maradt az itthoni majomkodás. Hülyebarom - most sajnálok már minden kihagyott percet…

Január 22 volt az igazi kezdet dátuma, amikor azt mondtam: rohadtul nem a kifogások embere vagyok most mégis miért csinálom ezt, hát rajta! Azóta heti három edzés, szerdán és szombaton hajnali kelés, (a többi hétköznap W megy már hajnalban edzeni), odafigyelős kajálás - ne szépítsünk, mondjuk elkezdtem végre enni, ahogy kéne. És itt jön az, amit az agyam nehezen fogad be: azaz hogy értsem már végre megfele, hogy bizony ez most azzal fog járni, hogy többet mutat a mérleg. Feljött bő egy kiló, először bambultam, aztán beálltam a tükör elé, és újra és mégegyszer, és nem láttam, hová ment, sőőőőőt, rá kellett döbbennem mintha itt-ott jobban tetszene már a látvány. 

Nem azért kezdtem ezt az egészet, mert kövérnek gondoltam magam, hanem mert satnyának. W csak mosolyog, mondta ok, 65-ig meg se állunk… Valójában nem a súly a lényeg, hanem a forma, nade erre fejben át kell állni - még nem teljesen sikerült.

LOADING...

epres borzalom

Egyébként cefet mód örülök, hogy új hónap jön, mert ettől az epres shaketől már a szőr feláll a hátamon. Ha jobban belegondolok, még hálás is lehetek "neki": mire a reggeli végére érek máris elhiszem, hogy én vagyok a legnagyobb nyüves hős ezen a földön, mert ezt megenni… óbasszus. 
Van még itthon vaníliás is, de az izolátum, hagyom Vnek, mert az vmiért külön elbánásban részesül (na ennyire még nem vagyok kiművelve, hogy tudjam, miért).

Rózsaszín por tűnj el nyomban!

Yo

A szőnyeg megmenekült.

Vasárnap míg a família aludt ebéd után felkerekedtem és "letudtam" a hétvégi edzést is. Hö, ha valaki látott volna az öltözőben edzés után vagy velem mosolyog, vagy kiröhög, attól függően, tudja-e… Tudja-e, hogy egy jól sikerült válledzés után lehet még a mellmagasságban levő öltözőszekrény kulcslyukjáig is szinte lehetetlennek tűnik felemelni a karod. Vigyorogtam, mert ez a visszajelzés kell. Hazavezetni szerencsére nem volt gond.

Amúgy ez volt a finishe a kettőbe osztott edzéseimnek, mostantól indul a 3as. Izgatottan várom! Erőben így is jól fejlődtem - magamhoz mérten és szerintem -, így kiváncsi vagyok, most mi jön majd.

fehér(nem)YEE

Remek délutáni kis lazulásnak indult, gyerekek alszanak, takarítás pipa, uzsi fehérjével a kezemben elnyúltam lazítani. Ez az epres cucc már nagyon nem csúszik, így egy idő után az ágy karfájára letettem  - aztán ezt nagy hirtelenséggel gyorsan el is felejtettem. Nem sokkal később lábnyújtás, egy halk puff és gluggyogó hang. Először tök értetlenül hallgattam mi ez, nem esett le, hogy én voltam - aztán ezerrel belecsapott a fejembe, felpattantam és próbáltam menteni a menthetőt, de addigra a cucc nagyobb része már a szőnyegen volt. Na hurrá. Azonnal itatás, takarítás, jól van, gondoltam, ügy megoldva.
Másnap viszont iszonyat penetráns szag csapta meg az orrom. Elsőre a kislányom gondoltam a forrásnak, de mikor a szagmintája negatív lett, beugrott és óvatosan közelítettem a szőnyeghez… Hű :/ Pont oda süt a nap, hát kevés idő is elég volt az ütős eredmény eléréséhez.
Bedobtam a kádba, jóóól nyakonöntöttem az egészet tisztítószerrel és alaposan átmostam. Teljesen jó volt az illata, de aztán az erkélyen való száradás nyomán megint előjött a szag. Neki kell fussak mégegyszer…

Soha többet nem rakok shakert az ágy szélére. Soha.

Lábnap

V szerint nem igazi lábnap az, ami utan simán járok. Na ez a mai olyan volt megint, ami után legszívesebben csak feküdtem volna órákig az öltöző hideg kövén. A seggépről ( ennek nem tudom a nevét, gépesített szamárugás) szinte úgy zuhantam le a végén, alig kaptam levegőt majd az öltözőbe érve az egyik lábam felmondta a szolgálatot egy lépés erejéig, vicces volt.
De nem estem el :)

Egyébként feltaláltam a hispánvaxot: picit visszavett súly és semmi kapkodás, lassú koncentrált munkavégzés - eléggé beütött.

Mostanában kerül az izomláz, hiányolom. Tán holnap már mem fogom...

ahogy… úgy...

Megtámadott az agykukac és napról napra botrányosabbnak látom, amit a tükör mutat - illetve mondjuk egyre több részletet megnézek és kritkikusabb vagyok. V szerint ez abban a pillanatban biztossá vált, mikor beléptem a terembe. Hiúság szevasz…

Támadt némi nézeteltérésünk is, mivel szerinte túlgondolom ezt a guggolás dolgot, higgyem el, hogy nem rossz, amit csinálok - de én addig-addig bújtam a netet, míg nem bukkantam olyan videokra, amik arról szólnak hogy szuperképzett, nagyon elismert ámériken edzők megmutatják a tutit. Szóval a lelkem békéje miatt nyalom itthon a falat... Mondjuk arról megoszlanak a vélemények, hogy a fal előtti gyakorlásnál a cipő orra a falnál legyen vagy kicsit hátrébb, nade hamár-akkor, így én szigorúan lábujjal kapaszkodom a falba. Mindezek nyomán a Smithben is változtattam a technikámon ami nem várt eredményt hozott: egyre jobban bírom a terhelést.

Guggolás

A mai napom a teljes kétkedés jegyében telik, valahogy aggódni kezdtem azon, hogy nem jól guggolok - merthogy már elkezdtem súllyal, Smith gépben. Kőkemény 5-10 kg szokott már lenni a rúdon és érzem, hogy hat ahol kell, de! Nem tudom, kihozom-e belőle a maximumot, és hogy ahogy én gondolom, hogy csinálom, valóban úgy csinálom-e. Félek, becsap a keret stabilitása is. Szóval V-t megkértem, legközelebb jöjjön velem megint és legyen kedves ellenőrizni, nem teszem-e tönkre magam valami hülyeséggel. Komolyan zavar és kattogok ezen.

Na ezt se gondoltam még nem is olyan régen, hogy valaha ilyen problémáim lesznek...

Újra

…itt.

Magamnak nem magyarázkodom, a lényeg az, hogy újra jelen vagyok - itt és a teremben is. Ami korábban volt lendület, az nem tért vissza, vagy másképp: nem az tért vissza, elszántabbanak érzem magam. Van itt minden: hiúság, becsvágy és minden egyéb egészségtelen és bűnös dolog amellett, hogy frissebb, energikusabb is vagyok.

Míg a teremtől távol voltam, itthon folytattam a bohóckodást, aminek köszönhetően megtanultam kicsit jobban figyelni az egyes izmokra. Például az oldalemelést már meg tudom rendesen csinálni, igen, és ez nekem igen nagy öröm.
Aztán alakulok is, a hasfalam egyre szebb, életemben először végre van valami formája - nyilván eddig is volt, de aki érteni akarja, amit írok, az fogja is.

Szóval elszánt vagyok de figyelmes, azaz nem kapkodom, vigyázok magamra. Szerda hajnalban - W pihenőnapja - megyek edzeni és szombaton reggel, aztán ehhez jön még a hétfő este.

Március pedig megint egy új kezdet: W diétázik én meg kimért módon nekiállok enni, hogy a nyárig hátralevő 3-4 hónapban megadjam magamnak az esélyt arra, hogy valami olyasmi formát érhessek el, amit behunyt szemeim előtt látok jobb napjaimon.

Egyébként ahogy alakulok itt-ott, úgy vagyok egyre elégedetlenebb. Ez lenne a motor, kedveskéim?