Tegnap este az történt, hogy W közölte velem, rossz a célom. Nem fogyni kéne már, hanem szépen lassan a normális kajálással együtt ráállni arra, hogy gyarapodjak - izomra. Tudom én, hogy ez így megy, hogy az izom az plusz súly, meg minél nagyobb izomtömeg, annál könnyebb zsírt égetni, de! Most eljutottam egy gáthoz. Az elmúlt időben kicsit szakítottam a mérleggel (ha már itt tartunk: ma reggel 55) és próbáltam a tükörrel ismerkedni inkább, meg benne a testemmel, viszont be kell lássam: mindezek ellenére nem tudom, örömérzettel töltene-e el, ha most megint elindulna az a bizonyos nyelv felfelé, vagy jobbra - szóval ha nehezebb lennék.
Az én laikus célom jelenleg így hangzik: szépen a termi edzést is elkezdve szeretném, ha le tudnék menni úgy 53-ig, hátha így látni fogom, hogy eltűnnek végre azok a nyamvadt kráterek... Aztán nem kizárt, néhány nap alatt be fogom látni, hogy ez faszság, de most még itt vagyok leakadva.
Különben meg baszott szar a tartásom (sose volt fényes, de a várandósságok még azon is rontottak), ha ezen nem változtatok, szart sem ér, amit csinálok, mert az összkép attól még fos lesz. Hát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése