Azt egyáltalán nem mondhatnám, hogy minden szó kimondása, vagy minden cselekedetünk után kényszeresen üldözne a kérdés, vajon ebből mit tanul a gyerek, de azért úgy általában az életmódunkkal kapcsolatban el szoktam ezen gondolkodni. Nagyon örülnék annak, ha az egészséges táplákozás és rendszeres testmozgás például nem szükséges rossz, hanem a világ legtermészetesebb dolga lenne számukra - és meg kell mondjam, egyelőre egyikben sem én vagyok a példa, de igyekszem.
Ben egyelőre nagyon apás, csüng rajta minden lehetséges pillanatban, lesi minden mozdulatát és issza szavait. Hónap elején lett 2 éves, nem meglepő, hogy kedvenc mondata jelenleg: "Az micsoda?" - és persze ezzel a kérdéssel W-t is folyton betámadja, amikor a vitaminjaival vagy a fehérjeporral bíbelődik. W ilyenkor úgy gondolja, a gyereknek joga van tudni a teljes igazságot, így már többször válaszolta ezt (asszem...) "tejsavófehérje izolátum", amire én csak húztam a szám, gondolván az lehetne csak turmixpor, vagy ilyesmi. Erre tegnap mi történt? Takarítok a srácokkal a konyhában, pakolgattam W dobozait, erre Ben megfogja a fehérjés vödröt, rámnéz és szól: "Csináljunk huginak izolátumot!". Paff...
Még egy kétévesnek is feltűnik, hogy csajos színe van, na!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése