2013. április 15., hétfő

Drágám megyek főzni

Azért az háziasszonyként minimum kellemetlen, amikor szombaton ebédidő előtt fél órával a ház ura a következő kérdést teszi fel: "Magatoknak akkor rendelsz valamit?". Velem ez történt, és ez úgy alakult, hogy W szombat délelőtt kiment a konyhába, hogy ő főz, de balga módon megfeledkeztem róla, hogy jó, főz, de magának, a szent ételt. Így lett, hogy ugyan nem rendeltem, de szegény fiamnak néhány perc alatt gyorsan egy adag nudlit hoztam össze, amire ő lazán közölte, hogy "nem finom". Vasárnap azért már jobb voltam, míg W edzeni volt reggel illetve egyéb ügyes-bajos dolgait intézte, 1 kiló csirkemellből öszerántottam egy "kis" brassóit, ebből ezúttal jutott mindenkinek.
Igen, köret csak krumpli készült nekünk, mert lövésem nem volt, aznap épp mennyi ch-t tervezett, de egyébként lehet, hetek óta ugyan annyit, csak én vagyok képtelen megjegyezni...

Nem tudom, hogy ez másnál is így van-e, de ha mi előreláthatóan 2 órát, vagy annál többet itthonról távol töltünk, akkor jön velünk a kajája dobozban - így történt, hogy szombaton a Kopaszi gát is felkerült már az "ahol ettem már padon dobozból" listájára. Meg kell jegyeznem, hogy ebből a szempontból vizsgálva, az IKEA nemcsak gyerek, hanem testépítőbarát áruház is: az étteremben mikrót biztosítottak a testépítőknek babáknak ételük megmelegítésére. Az ebédélményt az értetlen tekintetek nagyban tudják fokozni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése