gyúrós trikó

Néhány napja/hete (itthonlevős kismami szindróma, az idő kicsúszik a kezemből) W egy kedves ismerőse adott neki egy "gyúrós trikót". Na erre még én is azt mondtam, hogy ez azért komoly, szerintem még gyűjti a bátorságot, hogy ebben menjen edzeni - nem takar sokat.

Viszont van rajta koponya, Ben csipázta nagyon :)

amikor a diéta a végéhez közelít...

Egyre többet hallom mostanság, hogy "húúúú, de várom" - eleinte még rákérdeztem többször, hogy mit, de mivel a válasz az esetek jelentős százalékában ugyan az volt, már nem teszem, csak konstatálom. A diéta végéről van szó. Furcsa lesz, mert az elmúlt hónapokban belerázódtam ebbe a menetbe, a főzésbe, mregetésbe és most majd jön egy új rendszer. Talán épp tegnap mondtam neki, hogy nem lepődnék meg, ha nehezen venné az átállást, anniyra beleszokott most ebbe a menetbe - meglátjuk...

Azért annak van ám ütése, mikor almát eszem mellette és megkérdezni, megszagolhatja-e... Na ja.

pihenőnap - az mi?

Kicsit sikerült ma meghökkennem... Előre szóltam, hogy jövő szombat reggel dolgom van és nem tudom, hogy az pihenőnapja-e, de ha nem, akkor kérném, hogy ezúttal ne menjen hajnalban edzeni, majd csak ha hazaértem (a gyerekek miatt, nem másért). Mondta persze, nem gáz, de pihenőnapokat most egy ideig nem fog tartani. Wtf?

Na meg még azt is hozzátette, hogy ma nem kell főzni gerslit (jajj, de kár...), mert holnap 0 ch nap! Hát, én nem tudom, lassan kezdem azt hinni, hogy egy géppel élek együtt, pedig csak hobbista, milyen lehet egy profival? 

Azt mondta, spúr, és a korlátlan bérlet jobban megéri, mint amit eddig vett, de ha olyat vesz, akkor logikusan ki is használja azt. Ja, logikusan - szerintem a logika ebben az esetben nem tényező, de elfogadom.

Egyébként az előbb titkon beledugtam a kisujjam a Barbie-porba, annyira nem tré az íze, mint ahogy kinéz...

Eredmények

Tegnap eljött az a pillanat, amikor meg kellett kérdeznem W-t, hogy most feszíti-e a hasizmát vagy ez így a normál helyzet, illetve be van-e húzva a hasa - a válasz mindkettőre nem. Frankón kezdenek látszani a kockái, később meg is kért, hogy fogjam már meg, milyen kemény - a hasfala, természetesen. Nem a szél hordta össze - 17 éves kora óta "edzeget", nagy szünetekkel, de most egy éve töretlenül nyomja és 3 hónapja diétázik. A kitartásáért is szeretem.

Ami meg engem illet: már nincs itthon semmilyen édesség vagy nasi napok óta és ma végre úgy álltak a csillagok, hogy 30 percet tudtam taposni... Rohadtul nem ér röhögni, tudom jól, hogy szánalmas, de valahol el kell kezdeni. Ugyehogy! 

Különben meg valamelyik nap centit ragadtam és ledöbbenve konstatáltam, hogy így 2 gyerek után kisebb a csípőm, mint azelőtt és én személy szerint jobbnak látom a lábaim, mint valaha. Nade a hasam, derekam az full siralmas. Mi a jó lócsöcsért is lenne jó? Nade!

Leszek én még MILF...

Mit tanul a gyerek?

Azt egyáltalán nem mondhatnám, hogy minden szó kimondása, vagy minden cselekedetünk után kényszeresen üldözne a kérdés, vajon ebből mit tanul a gyerek, de azért úgy általában az életmódunkkal kapcsolatban el szoktam ezen gondolkodni. Nagyon örülnék annak, ha az egészséges táplákozás és rendszeres testmozgás például nem szükséges rossz, hanem a világ legtermészetesebb dolga lenne számukra - és meg kell mondjam, egyelőre egyikben sem én vagyok a példa, de igyekszem.

Ben egyelőre nagyon apás, csüng rajta minden lehetséges pillanatban, lesi minden mozdulatát és issza szavait. Hónap elején lett 2 éves, nem meglepő, hogy kedvenc mondata jelenleg: "Az micsoda?" - és persze ezzel a kérdéssel W-t is folyton betámadja, amikor a vitaminjaival vagy a fehérjeporral bíbelődik. W ilyenkor úgy gondolja, a gyereknek joga van tudni a teljes igazságot, így már többször válaszolta ezt (asszem...) "tejsavófehérje izolátum", amire én csak húztam a szám, gondolván az lehetne csak turmixpor, vagy ilyesmi. Erre tegnap mi történt? Takarítok a srácokkal a konyhában, pakolgattam W dobozait, erre Ben megfogja a fehérjés vödröt, rámnéz és szól: "Csináljunk huginak izolátumot!". Paff...

Még egy kétévesnek is feltűnik, hogy csajos színe van, na!

egyébiránt...

Rohadtul nem vagyok szent és nem tűrök minden napot széles mosollyal. Azt már észre sem veszem, hogy hajnalban megy el, a főzést is egyre gyakrabban intézi magának - szóval egyre könnyít a dolgomon és a rutinszerűség is segíti, hogy mindezt már ne érezzem annyira meg. De! Itthonülős anyuka vagyok, 3 hete nagyjából vetésforgóban betegek hol a srácok, hol én, így nem nagyon mászkáltunk el, nem csoda hát, hogy némi savanyodás van alakulóban nálam. Ilyenkor kőkemény velem az élet simán elismerem, ilyen napokon simán vágom az arcába, hogy azért rohadt boldog lennék, ha annyi időt szánhatnék magamra, mint ő...

Those bad days of mine...

karácsonyfa - tavasszal

Tegnap olyan csoda este volt, mikor kicsilány is elég hamar elszenderedett és így csak ültem kicsit és néztem ki a fejemből - a laptop irányába. Aztán egyszercsak nyílt a fürdőszoba ajtaja és W vigyorogva közölte, hogy azt hiszi, kezd látszani a karácsonyfája, csak nem tudja pontosan, hogy kell csinálni, hogy szépen lássa... Vigyor az arcomon, őszinte leszek: makkot nem értettem belőle, de persze elmesélte, miről is van szó, így megint tanultam valami. Aztán annyira belelkesült ettől, hogy kérte, csattintsak már róla néhány fotót. Szóval az emberem pózolt nekem csupin :P Persze a képek bénák lettek, mert a kicsi obi elromlott, a nagy meg tudvalevően nem szobán belüli távolságokra van kitalálva, de akkor is érdekes élmény volt.

Fényképeztem a fióknak...

színezékek

Azért szeretném megérteni annak a termékfejlesztőnek a motivációját, vagy azt a marketinges elgondolást, melynek nyomán egy testépítőknek kifejlesztett fehérjepor instant Barbie baba színt kap. W meg fokozza a látványt, amikor túróba keveri, és olyan rózsaszínes-fehéres-darabos lesz a cucc, aztán csodálkozik, hogy nem szeretném megkóstolni...

Úgy általában, mi a francnak színezőanyag a fehérjeporokba?

büszkeség

X hét kemény diéta és főleg az alacsony szénhidrátos napok eléggé képesek megtépázni az ember feleségének az idegeit, de vannak azok a pillanatok, amik mindenért kárpótolnak. Jön a nyár és az önkritka sok esetben röhögve bújik el a télikabáttal együtt a szekrénybe, nézem a szaporodó feszesgatyás, izompólós "odatettemmagam" csókákat, jajj. Néha olyan szinten érzem kellemetlennek a látványt, mint mikor anno pl. Balázs show-val zsibbasztottam magam. Tudod, az az érzés, amikor nézed a tévét, nem ő néz téged, de mégis lesütöd a szemed... És aztán látom Őt. Örökké elégedetlen és sose azt mutatja neki a tükör, amit szeretne, de azért észreveszem ám, hogy egyre többet nézegeti magát és egyre többet mosolyog a látványra. Büszke vagyok a kitartására és az eredményre, amit eddig elért - és kicsit magamra is, hogy bírom ami ezzel jár :) Magamra másért most nem is nagyon lehetek.

Egyre többet gondolkodom azon, hogy tényleg végre össze kéne kapnom magam, mert az összkép egyre gázosabb lesz...

hintáztatás 2.

Miután felmerült bennem az igény, hogy ahelyett, hogy "hehe, hintáztatja a ch-t" és pont, konkrétan meg is értsem, hogy mit jelent ez, azaz rászántam azt a kb. 15 másodpercet, hogy meghallgassam, azóta teljesen képben vagyok.

Hát így megy ez, kérdések és válaszok viszik előre a világot ;-)