zabzsömi

Mióta elkezdtem - ja, súlyos egy hete - azon elhatározásomnak élni, hogy leválasztom magam és kicsiny családom az ipari péksütikről és itthon állítom elő, ami kell, nos, azóta találtam egy tuti jó receptet és azóta le is ragadtam annál, azaz graham zsömle készült 2-3 naponta. Már az első adag elkészültekor közölte W, hogy állat, de kéne - mi másból? - zabból is. Mondtam neki, hogy háát, nem gondolnám, hogy önmagában darált zabból össze fog jönni, de ő csak kötötte az ebet a karóhoz. Ma jött el a nap, hogy úgy döntöttem, egy próbát megér. Srácok némi műanyag edénnyel együtt lepakolva a konyha padlójára, ők ott játszanak, én meg a pulton ügyködtem. Mire összeállt a tészta és beraktam a sütőbe olyan érzésem volt a cucc láttán, mintha só-liszt gyurmát szeretnék kiszárítani, de ekkor úgy voltam vele, hogy már hót mindegy, meglátjuk. És láss csodát! Teljesen ehető lett a végeredmény,  - így frissiben, nem vállalnék garanciát a kihűlt változatért - a sütőben végül csak munkába állt az élesztő is és picit pufibbak lettek, mint reméltem. (35 dkg darált zab, 0,8 dl olaj, 1 tojás, 3 ek joghurt, 3 dkg élesztő és kb. fél deci tej - nálam most meleg víz - és cukor az élesztő felfuttatásához)

Azért a sütés legjobb pillanata vitathatatlanul az volt, mikor megfordulok, látom, hogy fiam levette a fehérjés doboz tetejét, kezében az adagoló és már rózsaszín nyál folyik a szájából...

update: kihülés után olyan omlós lett a tésztája, hogy ez minimális mértékben sem felel meg a zsemlével szemben támasztott kívánalmaknak, viszont annál jobban egy jó poginak, így a recept átlénygült kissé és a fenti arányokkal és némi hagymával-borsal ízesítve este készül a zabos pogi