Vissza a kályhához

Úgy tűnik, a sérülés miatti kihagyás alatt megint szétestem kicsit, így W tanácsára és segítségével újra a guggolási technikámon dolgozunk. Tegnap ennek jegyében csak rúddal, majd azon 10 kilóval guggoltam csak W tudja, hány sorozatot. Rendes fogás, első fogás egymás után, a combfeszitőn utána bizony vicsorogtam is keményen.

Kis súllyal ment tehát sok sorozat, de a koncentráció, folyamatos izomfeszítés megtette a magáét, már este is nehezen mozogtam, de most reggel... 

Kicsit visszalépésnek élem meg a dolgot, hiányzott, hogy erősnek érezhessem magam, de a technika mindenek felett. Nem tudom, csak én vagyok-e ilyen béna, hogy időről időre vissza kell mennem az alapokhoz, vagy mással is megesik. Rendre megsértődöm, ha W szól, látja, valami nem jó, de közben hálás is vagyok nagyon neki, hiszen fontos, hogy a sérülés esélyét minimalizáljam és olyan hatékonyan dolgozzam mindeközben, amennyire csak lehet.

Később aztán mozi után csak a néhány hete felfedezett kültéri edzőhely felé kanyarodtunk. Így történt, hogy fél 11-kor egy parkolóbban újra felvettem a néhány órával korábban tocsogósra izzadt ruhámat és majomlétrára, kötélre pattantam.

Aztán a hely gumiburkolatán fekve néztük a csillagokat. "fittromantic"

kötél

Már ott tartok, hogy a legnagyobb napsütésben és melegben is vonzó tud lenni egy szabadtéri edzőhely számomra. Vasárnap 33 fokban álltunk meg a tűző napon, hogy egy látszólag nem rég átadott és igen jól összerakott helyet kipróbáljunk. Hogy többet ne mondjak: volt például kötél is. A kötélmászás sokak számára valami nevetségesen egyszerű dolog, nekem középiskolában maga volt a tárgyiasult rettegés. Talán a legutolsó évre sikerült valami olyan technikát kidolgoznom, aminek segítségével ha vért izzadva is, de legalább egy 4-es szintig fel tudtam mászni (persze, hogy ez is osztályzásra ment). A srácokra, akik csak a kezükkel húzták fel magukat, bizony  Aztán ahogy elkezdetem edzeni, kicsit erősödni és kihívásokat keresni rájöttem, hogy már megy...

A Spartanra úgy készültem, hogy mit nekem fáradtság, víz, sár, a kötélre tuti fel tudok majd mászni - és ez talán így is lett volna, ha addigra nem sérül le a térdem. Szóval április óta kerestem az alkalmat, hogy valahol újra mászhassak, így mikor itt megláttam a kötelet, nem sokáig gondolkodtam, nekiduráltam magam és hajrá. Felmenni cseppet nem volt gond, de lefelé - mezítláb voltam - vesztettem egy adag bőrt a bal lábfejemről. Az a helyzet, hogy még ez sem tört le, és mikor W annyit mondott, csináld láb nélkül, megpróbáltam, ráadásul két kötélen. Hát majdnem ment...

Az a csodálatos, hogy sokszor már nem útról, célról, tervekről írok, hanem a mozgás öröméről. 

I have a dream...

Ami egy ház, kert, kutya... és egy traktorkerék.















Ez van ;)

kép forrása: body.builder.hu

fitt couple

Hát őszinte leszek, engem néhány fitt páros fotó nagyon meg tud venni, szexinek, szépnek találom, ahogy egy formás pár együtt edz a teremben. Fel is merült már bennem, hogy csak úgy a motivációm fokozása végett oda kéne tenni magam, hogy esetleg majd mi is bevállalhassunk egy ilyen fotózást. Nem vagyok az a magamutogatós fajta, tartok tőle, nem épp olyan lenne az eredmény, mint amiről álmodom, de azért lehet, a kíváncsiságom fog győzni. Addig is: azért megmarad nekünk az alkalmankénti közös edzés élménye.

Két hete kitört a nyári szünet az oviban, ami ugyan "csak" 5 hét, de azért bőven igényelt szervezést. Úgy tudtok megoldani, hogy a gyerekek egy hetet tőlünk távol, W szüleinél töltenek. Nem fogok hazudni: hiányolom őket, de azért megvan ennek az egy hét "szabadságnak" is a szépsége, pl. idejét nem tudom, mikor volt olyan utoljára, hogy hazaérek, lerúgom a cipőt és elhasalok egy könyvvel az ágyon. Hazudtam: tegnap. Nade előtte... 

Szóval ebben a csuda nagy függetlenségben megadatott most nekünk a közös edzések lehetősége, ami engem mindig nagyon fel tud spannolni. Egy dolog, hogy együtt, de ami még szuper klassz, hogy így a héten legalább négyszer eljutok a terembe és ráadásul nem is a "sajátomba", hanem közösen oda járunk, ahová eddig csak W. Valami érthetetlen okból eddig tartottam ettől a helytől, de azért az a tény, hogy az első itteni edzésem után azon kapom magam, hogy a pultos csaj telefonján a gyerekéről készült videót nézek szerintem elég jól jelzi, hogy nem valami veszedelmes a közeg. Lehet, hogy váltok.