Elhatároztam, elterveztem, elkezdtem. Az a helyzet, hogy kanyar jön a blogban, élesebb fajta, mert mostantól elkezdek egyre többet írni magamról.
Túl vagyok azon, mikor először indultam neki egyedül, hogy az előzetesen végigcsinált, megtervezett edzést végigcsinájam. Millió húlye para volt ezzel kapcsolatban a fejemben, hogy pl. leblokkolok és a terembe se merek bemenni; ráparázok, hogy idegenek néznek majd, és kiröhögik a technikám, a ruhám, vagy csak valami látványos nagy égés vár rám, valami giga nagy hiba. Hát a helyzet az, hogy miután belevágtam, annyira magammal voltam elfoglalva, hogy pont leszartam, néznek-e vagy sem. A tükörben megállapítottam, hogy gáz a ruhám, ciki a hajam, összességében nem vagyok elég "trendi", de ahogy figyeltem a csapatot, egyre inkább azt éreztem, hogy ez valójában csak nekem probléma.
A legnagyobb gondom az, hogy még nem érzem eléggé magaménak a közeget, nem tudom pontosan, mi a bevett gyakorlat, így néha mulya voltam, csak az edzés utsó harmadában jutottam odáig, hogy bárkivel minimálisan kommunikáljak. Odamentem az állványhoz, fogtam a rudat és kezdtem volna a felhúzást, mikor feltűnt, hogy a srác még nem fejezte be azon a helyen a gyakorlatát. Gondoltam óanyám, de bunkó vagyok, mondom neki, hogy bocsi, erre annyit reagált, hogy ugyan, csináljuk váltásban. Jahogyezennyi? És akkor máris lazább lettem...
Lassan 3 éve anya vagyok, és azóta egy közösségben sem kezdtem tiszta lappal úgy, hogy ezt ne tudják rólam. Érdekes érzés. Érdekes volt az is, mikor bevásárlás után a srácokkal és Wvel jöttünk ki a boltból és épp ott rendezgette a fent említett srác a cuccait - szóval fura volt az ANYA találkozott a szabadidőben edzegetős CSAJ egy "ismerősével".
Kóstolgatom a témát, egyre nagyobb kanállal. A combhajlítóm pedig sikerült pénteken úgy meghajtani, hogy ma reggel mégminden OK volt, de délután már úgy vonszoltam magam, mint aki beszart. Igazából az van, örülök, hogy érzem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése