Rájöttem, hogy bizonyos körökben egész egyszerűen már azzal ellenszenvessé tudok válni, mikor közlöm/leírom (igen, írom is, mert vannak ám amolyan netmamik, mint én akikkel amolyan digitális "barátságot" ápolok), hogy megérkezett a husi, amit rendeltünk. Ebből 2 dologra szoktak ráugrani a népek: 1. rendeltük, 2. amikor elmondom, hogy mennyit, azaz hogy befutott a szokásos kb. 15 kiló. Merthogy ez mind a kettő luxus. De most komolyan, én annyira szeretek ezen mosolyogni!
Egyik az, hogy hadd ne érezzem már azért szarul magam, mert megengedhetjük magunknak, a másik pedig, hogy én tudom, hogy épp azért rendeljük, mert így olcsóbb (van tuti, bejáratott forrás, mad írok erről is). Olvastam már én is, hogy a testépítéssel foglalkozóknak újra és újra meg kell cáfolniuk azokat az elképzeléseket, mely szerint drága a kajájuk, de én - spúr kismami - meg tudom ezt erősíteni. Jó, persze vacak kaját oda nem figyelve lehet baromi olcsón is enni, de ha a minőség is fontos, akkor ez egyáltalán nem sok, szerintem 1000 Ft-ból megvan egy napi kajája Wnek, beleszámítva az összes étkezést. Mondom összes, azaz reggeli és blabla...
De mennyi is az annyi? Mert volt már rá példa, hogy rákérdeztek, mennyibe is fáj ez egy hónapban és akkor én sacc/kb alapon rávágtam, hogy 60, amire volt a nagy szájtátás. De! Ebben a pénzben van egy csomó étel, csomó egészség és ami számunkra megfizethetetlen, egy mosolygós Apu, aki csak azért megy hajnalban a terembe (pedig nagyon szeret ám aludni), hogy este munka után 2-3 órát vidáman velünk tudjon tölteni. Vidáman, mert a sport erőt ad neki ahhoz, hogy a nyűgök a multikulti iroda ajtaja mögött maradjanak és ne szálljanak vele autóba a nap végén. Nem dohányzik, nem bulizik el hetente 5-10 ezret, neki ez a függősége...
Jó, persze volt már olyan, mikor rossz pillanatomban a fejéhez vágtam, hogy többet költ magára, mint én, nade jön még kutyára fagy, apukám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése