Gasztronómiailag művelődöm, pesti lányként nem sok fogalmam volt róla néhány héttel ezelőttig, mi is az a gersli. Dédi szerint ez egy amolyan "szegények eledele", amit ők a háború alatt ettek, W szerint pedig mennyei manna, a köretek királya, mert olyan alacsony a GI-je. Nálunk immáron családi jóbarát, nagy mennyiségben várja, hogy elfogyjon, személyes problémám vele leginkább annyi, hogy nem tud nyom nélkül "elillanni".
Na meg a főzés, mert az bizony kicsit körülményes. Egyszerű csaj vagyok, nekem már újabban azzal is örömet lehet okozni, ha W azt mondja este, jó lesz holnapra rizs is :-)
Ugyanakkor: kezdek fertőzött lenni, mert egyre jobban esik a lelkemnek, ha tudom, jófajta, egészséges kaják vannak itthon. Mondjuk mikor tegnap este W a diétárjáról mondta, hogy higgyem el, nem nehéz így kajálni, majd én helyeslően bólintottam és ezzel együtt fogam alatt hangosan roppant a jégkrém csokibevonata nem gondolom, hogy a táplálkozástudatos anyuka képét mutattam. De megmagyarázom ám ezt is: szoptatok, kell az ilyesmi, hogy legyen még tejem. Ópersze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése