Guggolás

A mai napom a teljes kétkedés jegyében telik, valahogy aggódni kezdtem azon, hogy nem jól guggolok - merthogy már elkezdtem súllyal, Smith gépben. Kőkemény 5-10 kg szokott már lenni a rúdon és érzem, hogy hat ahol kell, de! Nem tudom, kihozom-e belőle a maximumot, és hogy ahogy én gondolom, hogy csinálom, valóban úgy csinálom-e. Félek, becsap a keret stabilitása is. Szóval V-t megkértem, legközelebb jöjjön velem megint és legyen kedves ellenőrizni, nem teszem-e tönkre magam valami hülyeséggel. Komolyan zavar és kattogok ezen.

Na ezt se gondoltam még nem is olyan régen, hogy valaha ilyen problémáim lesznek...

Újra

…itt.

Magamnak nem magyarázkodom, a lényeg az, hogy újra jelen vagyok - itt és a teremben is. Ami korábban volt lendület, az nem tért vissza, vagy másképp: nem az tért vissza, elszántabbanak érzem magam. Van itt minden: hiúság, becsvágy és minden egyéb egészségtelen és bűnös dolog amellett, hogy frissebb, energikusabb is vagyok.

Míg a teremtől távol voltam, itthon folytattam a bohóckodást, aminek köszönhetően megtanultam kicsit jobban figyelni az egyes izmokra. Például az oldalemelést már meg tudom rendesen csinálni, igen, és ez nekem igen nagy öröm.
Aztán alakulok is, a hasfalam egyre szebb, életemben először végre van valami formája - nyilván eddig is volt, de aki érteni akarja, amit írok, az fogja is.

Szóval elszánt vagyok de figyelmes, azaz nem kapkodom, vigyázok magamra. Szerda hajnalban - W pihenőnapja - megyek edzeni és szombaton reggel, aztán ehhez jön még a hétfő este.

Március pedig megint egy új kezdet: W diétázik én meg kimért módon nekiállok enni, hogy a nyárig hátralevő 3-4 hónapban megadjam magamnak az esélyt arra, hogy valami olyasmi formát érhessek el, amit behunyt szemeim előtt látok jobb napjaimon.

Egyébként ahogy alakulok itt-ott, úgy vagyok egyre elégedetlenebb. Ez lenne a motor, kedveskéim?