...remélem. Van egy szép nagy új családtaguk a konyhában, remélhetőleg sokáig jó lesz a kapcsolatunk.
Mikor tegnap kiderült, hogy az előző hűtőnek nyestek, gyorsan gondolkodtam, hová menthetném a többi húst. 5 éve lakunk itt és az elmúlt 1 hónapban kezdtünk el kommunikálni a közvetlen szomszédokkal (nehezen oldódnék, vagy amolyan mindenkitől elidegenedett városi tyúk vagyok? erről mindenki mást mondana, ugorjuk is), szóval gondoltam, hogy talán már tartunk ott, hogy nem néz ufónak, ha megkérdezem, tudna-e átmeneti szállást bitzosítani némi fagyaztott cuccnak. Tudott és kedvesen segített is, így átkerült egy jó adag csirkemell és tonhal hozzájuk, rákérdezett, hogy ennyire szeretjük-e a csirkét, így elmeséltem, mi is a helyzet felénk. A reakciója annyi volt, hogy "igen, láttam, hogy milyen vastag karja van", majd mikor mondtam, hogy na igen, de még fejlődne, akkor megkérdezte, testképzavaros-e kicsit, hogy elégedetlen? Na igen, ilyen az, mikor valaki még nálam is külsősebb a témában.
Ma egy jókora adag fagyit viszek nekik - 2 gyerekük van - és hazaköltöztetem a sok fehérjénket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése