Itt a szeptember és megvolt az első edzés a kinézett teremben - ami pipa, bejött. Repes a szívem, azóta is arról álmodok, edzésterveket és testszerkezetet bemutató ábrákat böngészek a neten - és magam ismerve rimánkodom, hogy ez ne csak 3 napos varázslat legyen, hanem tényleg valami igazi változás. Vásárlásban eddig is tudatosak voltunk, de arra jutottam, hamár a közelünkben van egy piac, akár sűrűbben is járhatnánk arra - így ma ott indítottunk. Ezek mindig cuki szituk, de én élvezem: Csibe a kocsiban (épphogy tűri még), Bodolt pedig szóval-kézzel-lábbal terelgetem. Mondta is, hogy megyünk és veszünk apának husit - na kiskomám, ezt szép lassan felejtsük el, mert már nem csak apa lesz a nagy húszabáló ;-)
Off: 3fogú koszos nő a kocsi fölé hajol, "Aranyosak, 1fiú 1lány, vagy mindkettő fiú? Mondom 1-1. Erre Csibére mutat: EZ a lány? Mondom igen, Ő! Picsába már... Ő, értem? Mert a 2 éves fiam azt mondja, hogy EZ, az ok, de egy felnőtt... Nincs kő a fülében (meghagyom neki azt az élményt, hogy majd kérjen és kapjon) és csak épphogy nő a haja, ez van, de attól még Ő.
Naszóval: ma piaci frissből készül apának a tutifinom névnapi vacsi, és a kaliforniai paprika meg mondjon le, mert a kápia harmadába se kerül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése