Megszerettem...

...ezt az életformát. A teremben a küzdelmet és néha fájdalmat. A sikerélményt, mikor a megszokott sorozat hirtelen hosszabb tud lenni vagy a súly nagyobb. A képet, amit a tükör mutat a hibákkal együtt, mert azok motiválnak.

Lassan 3 hónapja töretlen a rendszer és a kitartásom.

A "miért nem előbb" viszont mindig kísérteni fog szerintem...

Büszkeség

Én pl. rettentő büszkén vettem tudomásul nem rég, hogy Bennek sejtelme nem volt, hogy a cukor fehér, ugyanis megkérdezte papát, hogy ugyan mi is az, amit a limonádéba tesz?
Fogalmuk sincs mi az a gumicukor vagy chips és ha csokit kapnak az nekik mindig különleges alkalom.
Ben számára a reggeli az joghurt és zab, ha mást próbálok adni eltolja, mondván az nem reggeli. Nem rég egy délutáni vásárlás alkalmával péksütit kértek a boltban, otthon el is kezdték enni, de hazaért idő közben apa, és az ő csirke-rizs-sali kajájára vetették rá magukat, a süti felejtős volt. Ben most lesz 3, Csibe nyáron 2. Már most tudatosabban táplálkoznak, adott esetben választanak ételt, mint a lakosság jelentős része.

Büszke vagyok rájuk, büszke vagyok magunkra.

Diéta ON

Apa kezdődik... Azaz apa igazán kezdi, látom rajta hogy már szinte remeg a szája sarka ha van rá esély, hogy véletlenül nem érünk pont a következő kajálása idejére haza, hanem esetleg percekkel később. Nameg nincs többé közös köret, rizst is kétszer főzünk.

Pedig azt hittem, már észre sem veszem majd ezt. Pedig de :)

Amitől falnak megyek

Motivációk és eredmények, problémák különböznek. Engem szana szijjel lehet idegelni a "már ne fogyj többet, egyél rendesen" mondattal (egy éve lassan szinte változatlan a súlyom és ne menjünk bele, hogy az ilyen és hasonló mindatok elkövetőinek milyen a "rendes" evés) és a "szerencsés alkat vagy" dumával. Na persze mikor terhesen csak úgy szaladtak fel rám a kilók senki nem mondta ezt, akkor biztos más volt az alkatom.

Ok, igaz, hogy tán könnyen fogyok, de nem átlagos magyar úm. az étkezésünk, amit mi már észre sem veszünk, mert tisztán (vagy az átlagnál tisztàbban ) táplálkozni számunkra természetes. Nahh ez a hosszú nekifutás ahhoz kellett, hogy elmondjam, olyan változásokat kezdtem felismerni, észrevenni a testemen, amikre már nem mondhatja senki, hogy genetika - illetve en biztosra tudom, hogy ez már a munkám gyümölcse.

Egy ismerős anyukával beszélgettünk nem rég a tudatos táplálkozásról és testmozgásról, mondtam heti háromszor megyek a terembe. Reakcio: hu, de ügyes vagy! De valahogy éreztem én ebben némi gőzt. Mondtam neki ez nem ügyesség, hanem elszántság, 2 gyerek és dolgozó valamint heti 4szer edző férj mellett ez pedig azzal jár, hogy szerda és szombat reggel mondhatni velem nyit a terem. Aki erre azt mondja, hogy na ő erre képtelen lenne, az nem is akarja igazán.

De én igen... És ez nem "csodabogárság".

Agyfasz, mert...

Edzésnap. Migrén. HisztiX2. Nem tudom drágám, mikor érek haza. Nincs itthon tej, apa hoz majd.

Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Rohadtul utálok kiszolgáltatottnak lenni.

Várok...

diéta

Na mi az, ami kitartás esetén szép alakot és mérhetetlen mennyiségű frusztrációt képes okozni? A diéta… Már az a nemnormális, amit V csinál jelenleg.

Ez a bejegyzés vázlatként feküdt kb. egy évvel ezelőttről. Most megint diétás időszakba léptünk, hát lássuk.

B, mint BenBicepsz

A majd3éves mosolyogva rohan hozzám és vágja be a pózt: Nézd anya, itt a bicepszem!

Apa minta. Apa példa.

majdnem - de mégse

Tegnap reggel majdnem megfutamodtam, avagy a könnyebb utat választottam - kevésbé prózaian majdnem képtelen voltam reggel edzeni menni.

Úgy kezdődött, hogy hajnal 3.40-kor nyöszörgésre ébredtem, aztán megnyugodott a Csibe, visszafeküdtem és ez így ismétlődött kb. 20-30 perces körökben. 5:20 körül csörgött az óra és nagyjából ekkor adtam fel a küzdelmet, átvittem hozzánk, ahol bemosott néhányat, kérte a reggeli tejet majd némi küzdelem után lenyugodott. Fogzik, de szerencsére már nincs sok hátra. 5.40 körül épp próbáltam összerakni a mondatot, hogy W-t vajon zavarná-e, ha este mennék edzeni, de aztán eszembe jutott, hogy milyen is este a terem - és kiemeltem a valagam az ágyból. Megint beigazolódott, amit már többször felismertem: csak elindulni nehéz.

Mivel előző nap túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy érdemben átbeszéljük, hogy s mint kéne az új rendszer szerint edzenem, ezért most még az eddig megszokott rend szerinti alsótest edzés volt ez, csak a sorozat- és ismétlésszámokat emeltem meg, ezzel készülve a váltásra és elkezdem kiiktatni a mosolygtatós "pinalegyezgetést".

Izgalom van nahh, várom az újat!

átállás fejben

Talán már írtam, de azért újra: 30 év, 2 gyerek és bő 5 év egy elhivatott férjjel - ez volt már a hátam mögött, mikor elkezdtem érdeklődni a "testépítés" iránt. Szeptemberben elkezdtem terembe járni, aztán szépen jött egy-két dolog és betakaróztam azzal a kifogással, hogy "most ez nem fér bele", és maradt az itthoni majomkodás. Hülyebarom - most sajnálok már minden kihagyott percet…

Január 22 volt az igazi kezdet dátuma, amikor azt mondtam: rohadtul nem a kifogások embere vagyok most mégis miért csinálom ezt, hát rajta! Azóta heti három edzés, szerdán és szombaton hajnali kelés, (a többi hétköznap W megy már hajnalban edzeni), odafigyelős kajálás - ne szépítsünk, mondjuk elkezdtem végre enni, ahogy kéne. És itt jön az, amit az agyam nehezen fogad be: azaz hogy értsem már végre megfele, hogy bizony ez most azzal fog járni, hogy többet mutat a mérleg. Feljött bő egy kiló, először bambultam, aztán beálltam a tükör elé, és újra és mégegyszer, és nem láttam, hová ment, sőőőőőt, rá kellett döbbennem mintha itt-ott jobban tetszene már a látvány. 

Nem azért kezdtem ezt az egészet, mert kövérnek gondoltam magam, hanem mert satnyának. W csak mosolyog, mondta ok, 65-ig meg se állunk… Valójában nem a súly a lényeg, hanem a forma, nade erre fejben át kell állni - még nem teljesen sikerült.

LOADING...

epres borzalom

Egyébként cefet mód örülök, hogy új hónap jön, mert ettől az epres shaketől már a szőr feláll a hátamon. Ha jobban belegondolok, még hálás is lehetek "neki": mire a reggeli végére érek máris elhiszem, hogy én vagyok a legnagyobb nyüves hős ezen a földön, mert ezt megenni… óbasszus. 
Van még itthon vaníliás is, de az izolátum, hagyom Vnek, mert az vmiért külön elbánásban részesül (na ennyire még nem vagyok kiművelve, hogy tudjam, miért).

Rózsaszín por tűnj el nyomban!

Yo

A szőnyeg megmenekült.

Vasárnap míg a família aludt ebéd után felkerekedtem és "letudtam" a hétvégi edzést is. Hö, ha valaki látott volna az öltözőben edzés után vagy velem mosolyog, vagy kiröhög, attól függően, tudja-e… Tudja-e, hogy egy jól sikerült válledzés után lehet még a mellmagasságban levő öltözőszekrény kulcslyukjáig is szinte lehetetlennek tűnik felemelni a karod. Vigyorogtam, mert ez a visszajelzés kell. Hazavezetni szerencsére nem volt gond.

Amúgy ez volt a finishe a kettőbe osztott edzéseimnek, mostantól indul a 3as. Izgatottan várom! Erőben így is jól fejlődtem - magamhoz mérten és szerintem -, így kiváncsi vagyok, most mi jön majd.