spiropent

Az a helyzet, hogy nem vagyok az a buddhai nyugalommal megáldott anyuka. Millió dolgot így a második gyerek mellett könnyebben tudok már venni, de a betegségek nem tartoznak ezek közé, talán azért sem, mert hála az égnek nem nagyon volt bennük részünk. Most viszont szépen benyelt a fiam egy felső léguti hurutot, nála ez néhány nap alatt le is zajlott, de persze kicsilány is ahogy kell, elkapta, nála viszont cifrázódott a dolog. Mivel már napok óta durva köhögési rohamai voltak, gondoltam ide már nem elég a köptető - amit minden második alkalommal rögtön kihányt - irány a doki. Nem is úsztuk meg már gyógyszerek nélkül - a csaj már most cuccozok, épp most tol egy 5 napos Spiropent kúrát... Fogalmam nem volt, mi ez a cucc, aztán W mesélt róla, meg találtam ezt és ezt. Na ezek az ismeretek nem növelték a nyugalmam, viszont több anyukától hallottam, hogy szedték már, szóval legyen - főleg annak tükrében, hogy azóta volt egy nyugodt éjszakánk, köhögés nélkül, kopp-kopp.

W játszik a gondolattal, hogy belekóstol, de lehet, én előbb dobom ki...

újrahasznosítás

Szerintem nem mondok azzal semmi újat, ha megemlítem, hogy a nagy fehérjés dobozok remek játéktartók - nálunk a kisvonat és tartozékai már ebben lakak, igaz még csak úgy simán a dobozban, de amint lesz rá időm, a doboz kicsit esztétikusabb külsőt kap majd. Havonta átlag egyet termelünk, így a barátoknak is tudunk segíteni tárolóegységekkel. Lehet hozok majd idővel jó kis DIY képeket, hogy a sok üres szarból különböző vitaminos és tápkieges dobozból/vödörből miket lehet kihozni.

kalóriák

Az a helyzet, hogy én azt hiszem, W nem folytat nagy kalóriaszámlálást, hanem sokkal inkább a bevitt fehérje és szénhidrát mennyiségét figyeli, mást meg nem is nagyon eszik (jó, némi zöldséget). Egyébként meg nem is nagyon kell ezzel sokat foglalkozni, mert állambácsi figyel ránk, és a becsengetett adóforintjainkat csupa hasznos dolgokra költi, így megszületett pl. ez a minden kérdést megválaszoló hogyishívjam (energiaegyensúly...) táblázat. Felbecsülhetetlenül hasznos és mérhetetlenül pontos, tele életszerű példákkal - túlzás nélkül.

Köszönöm, több kérdésem nincs is. Húztam mosogatni - 2,5 órát legalább, természetesen.

Mibe fáj ez?

Rájöttem, hogy bizonyos körökben egész egyszerűen már azzal ellenszenvessé tudok válni, mikor közlöm/leírom (igen, írom is, mert vannak ám amolyan netmamik, mint én akikkel amolyan digitális "barátságot" ápolok), hogy megérkezett a husi, amit rendeltünk. Ebből 2 dologra szoktak ráugrani a népek: 1. rendeltük, 2. amikor elmondom, hogy mennyit, azaz hogy befutott a szokásos kb. 15 kiló. Merthogy ez mind a kettő luxus. De most komolyan, én annyira szeretek ezen mosolyogni!

Egyik az, hogy hadd ne érezzem már azért szarul magam, mert megengedhetjük magunknak, a másik pedig, hogy én tudom, hogy épp azért rendeljük, mert így olcsóbb (van tuti, bejáratott forrás, mad írok erről is). Olvastam már én is, hogy a testépítéssel foglalkozóknak újra és újra meg kell cáfolniuk azokat az elképzeléseket, mely szerint drága a kajájuk, de én - spúr kismami - meg tudom ezt erősíteni. Jó, persze vacak kaját oda nem figyelve lehet baromi olcsón is enni, de ha a minőség is fontos, akkor ez egyáltalán nem sok,  szerintem 1000 Ft-ból megvan egy napi kajája Wnek, beleszámítva az összes étkezést. Mondom összes, azaz reggeli és blabla...

De mennyi is az annyi? Mert volt már rá példa, hogy rákérdeztek, mennyibe is fáj ez egy hónapban és akkor én sacc/kb alapon rávágtam, hogy 60, amire volt a nagy szájtátás. De! Ebben a pénzben van egy csomó étel, csomó egészség és ami számunkra megfizethetetlen, egy mosolygós Apu, aki csak azért megy hajnalban a terembe (pedig nagyon szeret ám aludni), hogy este munka után 2-3 órát vidáman velünk tudjon tölteni. Vidáman, mert a sport erőt ad neki ahhoz, hogy a nyűgök a multikulti iroda ajtaja mögött maradjanak és ne szálljanak vele autóba a nap végén. Nem dohányzik, nem bulizik el hetente 5-10 ezret, neki ez a függősége...

Jó, persze volt már olyan, mikor rossz pillanatomban a fejéhez vágtam, hogy többet költ magára, mint én, nade jön még kutyára fagy, apukám!

fasírt újratöltve

Vettünk hétvégén egy nagyon tuti aprítógépet - mondtam is Wnek, hogy ugyan elhagyni nem fogom, de szólok, van egy új szerelmem is. Szóval persze egyből ezzel kellett kicsilánynak csinálnom a kaját, magam megajándékoztam jófajta avokádókrémmel, W pedig darált csirkemellben gondolkodott (meglepő, nemde? :-)). Délután meg is kereste a receptet, amire gondolt, rákészült, este bekavarta a cuccot, állati lelkes volt. Aztán elmondta, miből is áll ez és amikor megkérdeztem, hogy OK, szóval akkor fasírtot csinál-e zsemlemorzsa helyett zabbal, akkor kb. foghegyről és azért kicsi huncut vigyorral azt mondta: "lehet". 

Köretnek pedig tegnap este 9kor elkezdtük közösen összehozni életünk első naan (indiai kenyerét). Jól szórakoztunk, dícséretet is kaptam, milyen profin gyúrom, hiába magyaráztam, hogy szó nincs erről, csak a kezemre ragadt a tészta és próbálom jobb belátásra bírni. Szerencsére a végeredmény sokkal jobb lett, mint ehető, sejtem a ma esti programot :-)

hintáztatunk

Ő ch-t, én gyereket és ez utóbbiról még azt is tudom, hogy az mit jelent...

Drágám megyek főzni

Azért az háziasszonyként minimum kellemetlen, amikor szombaton ebédidő előtt fél órával a ház ura a következő kérdést teszi fel: "Magatoknak akkor rendelsz valamit?". Velem ez történt, és ez úgy alakult, hogy W szombat délelőtt kiment a konyhába, hogy ő főz, de balga módon megfeledkeztem róla, hogy jó, főz, de magának, a szent ételt. Így lett, hogy ugyan nem rendeltem, de szegény fiamnak néhány perc alatt gyorsan egy adag nudlit hoztam össze, amire ő lazán közölte, hogy "nem finom". Vasárnap azért már jobb voltam, míg W edzeni volt reggel illetve egyéb ügyes-bajos dolgait intézte, 1 kiló csirkemellből öszerántottam egy "kis" brassóit, ebből ezúttal jutott mindenkinek.
Igen, köret csak krumpli készült nekünk, mert lövésem nem volt, aznap épp mennyi ch-t tervezett, de egyébként lehet, hetek óta ugyan annyit, csak én vagyok képtelen megjegyezni...

Nem tudom, hogy ez másnál is így van-e, de ha mi előreláthatóan 2 órát, vagy annál többet itthonról távol töltünk, akkor jön velünk a kajája dobozban - így történt, hogy szombaton a Kopaszi gát is felkerült már az "ahol ettem már padon dobozból" listájára. Meg kell jegyeznem, hogy ebből a szempontból vizsgálva, az IKEA nemcsak gyerek, hanem testépítőbarát áruház is: az étteremben mikrót biztosítottak a testépítőknek babáknak ételük megmelegítésére. Az ebédélményt az értetlen tekintetek nagyban tudják fokozni.

minden bántás nélkül...

...azért a testépítők szerintem kicsit valahol belül csajok, már ha a pasis sztereoptípiákra építve gondolkodunk. Jó, nem általánosítok, mert sokkal nem volt dolgom, szóval inkább mondjuk azt: a férjem lelkének egyik zugában szerintem egy csaj lapít. Soha nem tudom, hogy ha megkérdezi, laposabb-e már szerintem a hasa, eltűnt-e már az úszógumi, eresebb-e a karja mit szeretne valójában hallani. A legrosszabb azt hiszem, amikor azt mondom, nekem igazából mindegy, mert így is úgy is szeretem, a valós válasz pedig - nap mint nap látlak, ezért nekem nem szembetűnő a kis időn belüli változás - nem elégíti ki.

Most viszont hosszabb ideje tartó diéta után simán merem állítani, hogy igen látványos a változás, bár közel 10 kiló ledobása után az lenne a furcsa, ha nem így lenne. 

Az a helyzet, hogy neki nyárra szép teste lesz, nekem meg amolyan amőbásan szétfolyós... Jó, a helyzet az, ha valaki azt mondja nekem, hogy két gyerek után 59 kiló leszek (172 cm-hez), valószínű kezet csókolok neki, de jelenleg ez nem tesz elégedetté már, mivel a valaha volt feszességem - nem sport, genetika -  múltté már. Magammal megbeszélve arra jutottam, ha így szeret a testem, én is szerethetném kicsit - és akkor most ott tartok, hogy ezt elhatároztam. De! Amolyan általános iskolásan megfogalmazva a baj ott van, hogy ez rohadtul nem egy "történés" hanem "cselekvés", kifogások tekintetében meg világ életemben nagyon ott voltam a toppon. Most egyelőre az van, hogy szoptatok, és addig nem, de egyébként felvetődött már esetleges közös edzések lehetősége. 

Majd mehetnénk akár közösen is edzeni.

gersli

Gasztronómiailag művelődöm, pesti lányként nem sok fogalmam volt róla néhány héttel ezelőttig, mi is az a gersli. Dédi szerint ez egy amolyan "szegények eledele", amit ők a háború alatt ettek, W szerint pedig mennyei manna, a köretek királya, mert olyan alacsony a GI-je. Nálunk immáron családi jóbarát, nagy mennyiségben várja, hogy elfogyjon, személyes problémám vele leginkább annyi, hogy nem tud nyom nélkül "elillanni". 

Na meg a főzés, mert az bizony kicsit körülményes. Egyszerű csaj vagyok, nekem már újabban azzal is örömet lehet okozni, ha W azt mondja este, jó lesz holnapra rizs is :-)

Ugyanakkor: kezdek fertőzött lenni, mert egyre jobban esik a lelkemnek, ha tudom, jófajta, egészséges kaják vannak itthon. Mondjuk mikor tegnap este W a diétárjáról mondta, hogy higgyem el, nem nehéz így kajálni, majd én helyeslően bólintottam és ezzel együtt fogam alatt hangosan roppant a jégkrém csokibevonata nem gondolom, hogy a táplálkozástudatos anyuka képét mutattam. De megmagyarázom ám ezt is: szoptatok, kell az ilyesmi, hogy legyen még tejem. Ópersze...

Miért?

...azért, mert Ő is vezet egy blogot és mert grafomán vagyok és mert a napokban egy kedves ismerősöm megint azzal hízelgett, hogy elég jól írok (eddig csak ismerősök mondták, így továbbra sem hiszem el). Nem, nem szeretnék eztán sem hót idegenektől buksisimit, mert ugye - édes kettősség - nem is ismerlek, miért érdekelne, mit gondolsz? Ó, ugyan már. Szóval én ezt írom a magam és a férjem szórakoztatására, ha pedig olvasod és tetszik, úgyis noszogatás nélkül is vissza fogsz járni. Szóval ugye?

A stílus túlzó, az életben talán nem is ilyen vagyok, de ez az én világom, úgy építem, ahogy szeretném.