Vettünk hétvégén egy nagyon tuti aprítógépet - mondtam is Wnek, hogy ugyan elhagyni nem fogom, de szólok, van egy új szerelmem is. Szóval persze egyből ezzel kellett kicsilánynak csinálnom a kaját, magam megajándékoztam jófajta avokádókrémmel, W pedig darált csirkemellben gondolkodott (meglepő, nemde? :-)). Délután meg is kereste a receptet, amire gondolt, rákészült, este bekavarta a cuccot, állati lelkes volt. Aztán elmondta, miből is áll ez és amikor megkérdeztem, hogy OK, szóval akkor fasírtot csinál-e zsemlemorzsa helyett zabbal, akkor kb. foghegyről és azért kicsi huncut vigyorral azt mondta: "lehet".
Köretnek pedig tegnap este 9kor elkezdtük közösen összehozni életünk első naan (indiai kenyerét). Jól szórakoztunk, dícséretet is kaptam, milyen profin gyúrom, hiába magyaráztam, hogy szó nincs erről, csak a kezemre ragadt a tészta és próbálom jobb belátásra bírni. Szerencsére a végeredmény sokkal jobb lett, mint ehető, sejtem a ma esti programot :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése