Hogy is edzek én...

Szóval abban maradtunk, hogy az első hónapban teljes testes edzéseket csinálok és utána darabolunk, így jelenleg egy-egy alkalommal jól átmozgatom a már-már nem létezőnek hitt izomzatom. Hogy is néz ez ki?

Kezdésnek néhány perc aerob bemelegítésnek (futópad, bicikli, ami éppen szabad), aztán jönnek a sorozatok szépen egymás után. (sorozatxismétlésxsúly, ahol tudom, mert van, ahol lövésem nincs, mivel vagy nincs semmi ráírva a súlyokra, vagy olyan módon, hogy abból nekem sok nem jön le...) Állati szakszerű lesz itt-ott a megnevezés, azért még erősen vannak ezzel kapcsolatban hiányosságaim, de igyekszem. Szóval röviden a programom: 

3x15x? combfeszítő

3x15x20-25 combhajlító

3x20x40-45-45 vádli

3x25 guggolás

3x15 sorozat felhúzás súlyzórúddal, tárcsa nélkül

3x15x4 váll, oldalemelés kézisúlyzóval

3x15x6-8-8 egykezes evezés

3x15x? mellhez húzás csigás hátgépen

3x15x15-20-20 bicepsz csigás gépen

3x15x15-20-20 tricepsz csigás gépen

3x25 hasprés római padon (tegnap eskü nem találtam, maradt a bordásfal)

Aztán a végén még egy kis finom tekerés levezetésnek.

Ami az ismétlésszámokat illeti és a súlyokat: erősen szoktam feszegetni a határaim, így van, hogy az utolsó sorozatra, vagy még azon túl egy erejéig megemelem a súlyokat kicsit, és ilyenkor itt nem mindig tartom magam a 15höz, van, hogy 12nél végem van, mint a botnak.

Hát itt tartok most, nem nagy dolog, de így, hogy leírtam, néhány hónap múlva majd lesz min mosolyognom legalább.

Egy nagyon nagy bajom van ezzel az egésszel: nem tudom, mi a csöcsért nem kezdtem el korábban...

valamit leszögeznék...

Trendi meg minden, de én az életben soha nem fogok edzős, kevés ruhában befeszítős képeket kitenni a "falamra" (FB, jananá), még akkor se, ha egyszer jó testem lesz. Azért hála az égnek én még nem lájkok számából töltekezem, vannak jobb forrásaim is

Jó, a versenyeken készült képek nyilván publikálva lesznek, azzal nincs mit tenni...

Mr. Olympia 2013

Basszus, dobpergés - várom... Ez már totál durva, de akkor is.

W szerint Kai idén végre felér a csúcsra, nekem meg még van 2 hetem, hogy kitaláljam, ki is legyen a favoritom ;-)

Igen, azt is meg fogom írni már végre, hogy jelenleg hogy is edzek.

életmódváltás

Na erről még nem beszélnék, mert az nálam nem úgy néz ki, mint mikor valaki belesóhajtja a levegőbe, hogy akkor holnaptól új életmód.  Jójó, a szeptemberi új élet egy dolog, egy elhatározás - az életmód ezzel szemben nekem egy tény. Viszont megint rádöbbentem, hogy már eddig is mennyi olyan dolog csúszott be a küszöb alatt Wnek köszönhetően a konyhánkba és a tudatomba, ami másnak nem természetes - nézem, ahogy ismerőseim nagy lépésekként könyvelnek el bizonyos konyhai reformokat, posztolnak képpel, szöveggel hűha kajákat, jelezvén, hogy ráléptek az útra.

Jelezném, ezek szerint én mi már évek óta azt tapossuk és furcsa ezzel újra szembesülni, hogy van abban valami más az átlaghoz képest, ahogy mi csináljuk a dolgokat.

Aztán kezdenek a Wtől ezerszer hallott dolgok a helyükre kattanni, már engem is zavar, ha nyilvánvaló hülyeségeket olvasok fogyással, táplálkozással kapcsolatban és már bizony az anyagcserével kapcsolatos dolgokkal is egyre jobban képben vagyok, az anatómiáról már ne is beszéljünk.

Ma még pihinap, de forr a vérem, holnap megint terem és akkor meg is írom majd, miket is csinálok jelenleg azon túl, hogy szeptember a teljes testes edzés hónapja, aztán októbertől szétszedjük és jön a terror. Most még azt mondom: hurrá!

elkezdtem

Elhatároztam, elterveztem, elkezdtem. Az a helyzet, hogy kanyar jön a blogban, élesebb fajta, mert mostantól elkezdek egyre többet írni magamról.

Túl vagyok azon, mikor először indultam neki egyedül, hogy az előzetesen végigcsinált, megtervezett edzést végigcsinájam. Millió húlye para volt ezzel kapcsolatban a fejemben, hogy pl. leblokkolok és a terembe se merek bemenni; ráparázok, hogy idegenek néznek majd, és kiröhögik a technikám, a ruhám, vagy csak valami látványos nagy égés vár rám, valami giga nagy hiba. Hát a helyzet az, hogy miután belevágtam, annyira magammal voltam elfoglalva, hogy pont leszartam, néznek-e vagy sem. A tükörben megállapítottam, hogy gáz a ruhám, ciki a hajam, összességében nem vagyok elég "trendi", de ahogy figyeltem a csapatot, egyre inkább azt éreztem, hogy ez valójában csak nekem probléma.

A legnagyobb gondom az, hogy még nem érzem eléggé magaménak a közeget, nem tudom pontosan, mi a bevett gyakorlat, így néha mulya voltam, csak az edzés utsó harmadában jutottam odáig, hogy bárkivel minimálisan kommunikáljak. Odamentem az állványhoz, fogtam a rudat és kezdtem volna a felhúzást, mikor feltűnt, hogy a srác még nem fejezte be azon a helyen a gyakorlatát. Gondoltam óanyám, de bunkó vagyok, mondom neki, hogy bocsi, erre annyit reagált, hogy ugyan, csináljuk váltásban. Jahogyezennyi? És akkor máris lazább lettem...

Lassan 3 éve anya vagyok, és azóta egy közösségben sem kezdtem tiszta lappal úgy, hogy ezt ne tudják rólam. Érdekes érzés. Érdekes volt az is, mikor bevásárlás után a srácokkal és Wvel jöttünk ki a boltból és épp ott rendezgette a fent említett srác a cuccait - szóval fura volt az ANYA találkozott a szabadidőben edzegetős CSAJ egy "ismerősével".

Kóstolgatom a témát, egyre nagyobb kanállal. A combhajlítóm pedig sikerült pénteken úgy meghajtani, hogy ma reggel mégminden OK volt, de délután már úgy vonszoltam magam, mint aki beszart. Igazából az van, örülök, hogy érzem...

a tisztaság illata

Jó, persze ez a fajta elhatározás (még nem merem életmódnak hívni részemről) lemondásokkal is jár, pl. csomó szemét nem fér bele már az étrendbe, - ok, néha talán, de mondjuk azt, hogy nem - de aki azt meri mondani, hogy a testpítők, "tisztán evők" étrendje uncsi, annak péklapát. Hó eleje, brutál bevásárlás megvolt, találtunk egy nagyon csodás nagykert, ahonnan isteni finomságokat szereztünk be.

Most épp basmati rizs csodás illata tölti be a lakást. Drága? Drágább, mint a köznapi rizs, de mondjuk egy normál tábla akciós Milka árával. Szóval?

Aztán majd az edzésről is írok, pl. megemlékezem bővebben arról, hogy jártam ma délután. Nem, nem arról van szó, mi történt velem, hanem hogyan tettem egymás után a virgácsaimat - márha a tettem erre a megfelelő szó.

azvanhogy

Itt a szeptember és megvolt az első edzés a kinézett teremben - ami pipa, bejött. Repes a szívem, azóta is arról álmodok, edzésterveket és testszerkezetet bemutató ábrákat böngészek a neten - és magam ismerve rimánkodom, hogy ez ne csak 3 napos varázslat legyen, hanem tényleg valami igazi változás. Vásárlásban eddig is tudatosak voltunk, de arra jutottam, hamár a közelünkben van egy piac, akár sűrűbben is járhatnánk arra - így ma ott indítottunk. Ezek mindig cuki szituk, de én élvezem: Csibe a kocsiban (épphogy tűri még), Bodolt pedig szóval-kézzel-lábbal terelgetem. Mondta is, hogy megyünk és veszünk apának husit - na kiskomám, ezt szép lassan felejtsük el, mert már nem csak apa lesz a nagy húszabáló ;-)

Off: 3fogú koszos nő a kocsi fölé hajol, "Aranyosak, 1fiú 1lány, vagy mindkettő fiú? Mondom 1-1. Erre Csibére mutat: EZ a lány? Mondom igen, Ő! Picsába már... Ő, értem? Mert a 2 éves fiam azt mondja, hogy EZ, az ok, de egy felnőtt... Nincs kő a fülében (meghagyom neki azt az élményt, hogy majd kérjen és kapjon) és csak épphogy nő a haja, ez van, de attól még Ő.

Naszóval: ma piaci frissből készül apának a tutifinom névnapi vacsi, és a kaliforniai paprika meg mondjon le, mert a kápia harmadába se kerül...

DRÁMA!

Próbáltam ma reggelit készíteni magamnak, és akkor felfedeztem, hogy nincs itthon használható shaker... Nem gond, elhatároztam, kreatív leszek, megoldom. És akkor vettem észre, hogy konkrétan nincs itthon zab és akkor elhagyta egy kis kosz a számat.

Fasza kis újfajta problémák fogják tarkítani a napjaimat. Kell egy brutál rózsaszín shaker, amit Wnek eszébe nem jut magával vinni.

éshamár...

...akkor emlékezzünk meg életem első zabos turmixáról, ami most csúszik le reggelire a torkomon.

Szeretném jelezni, szeptember van...

seggberúgás

Már nem a levegőbe dumálok: a szeptember tényleg az újrakezdésről szól majd, be vagyok sózba állatira, nagyon-nagyon várom, hogy valami új dolog egy merőben új típusú rendszerességet hozzon az életembe. Ha eddig nem lettem volna eléggé elszánt ezzel kacsolatban, nos, akkor a tegnap akkor is elgondolkodtatott volna, de most csak kaptam egy jókora seggbergást és megerősítést is. Nem vagyok egy elvetemülten spirituális csaj, de azért azt vallom, hogy mindennek megvan az oka és szeretem az üzeneteket kutatni és aztán úgymond "megtalálni". 

A lényegre térve: tegnap úgy adódott, hogy részt vehettünk egy teljes egészségügyi állapotfelmérésen, ahol is a testünket is teljesen feltérképezték. Rengeteg különféle adatot és eredményt rögzítettek, a vizsgálat egy része (amolyan elektrofrekvenciás testzsír és egyéb mijacsöcs mérés) nekem kicsit olyan ráolvasásonak tűnt, de azt kell mondjam, az eredmények akkor is elgodolkodtattak. Hogy mire gondolok? Hogy csak egyet említsek: arra jutottak, hogy fel kéne kapnom néhány kilót, a testzsír arányom a normális alatt van, a BMI-m épp a normál alján van, nagyjából 7 kiló, amit hiányolnak rólam, 2-5 arányban a zsír javára. A fene se tudja, lehet, egy újabb vizsgálat má megint mást mutatna, de ami ebből nekem lejött: a testemnek és a lelkemnek is szüksége van erre a változásra, ami előttem áll, viszont már belátom, baromság, hogy fogyni akarnék még...

Összességében a többi eredményem rendben volt, tegnap este mégis órákon át a testarányaimra-összetételemre utaló mutatószámokat próbáltam megfejteni, aminek a végére arra jutottam, hogy tényleg nagyon össze kell kapnom magam. Ez lesz most, hajrá ÉN.

Azért az kicsit fasza érzés volt, hogy az altestem izomzatát a gép fejlettnek értékelte, na meg azért W-re is büszke vagyok, mert az ő testösszetételére vonatkozó értékek elég jól tükrözik az életmódját.