Rohadtul nem vagyok szent és nem tűrök minden napot széles mosollyal. Azt már észre sem veszem, hogy hajnalban megy el, a főzést is egyre gyakrabban intézi magának - szóval egyre könnyít a dolgomon és a rutinszerűség is segíti, hogy mindezt már ne érezzem annyira meg. De! Itthonülős anyuka vagyok, 3 hete nagyjából vetésforgóban betegek hol a srácok, hol én, így nem nagyon mászkáltunk el, nem csoda hát, hogy némi savanyodás van alakulóban nálam. Ilyenkor kőkemény velem az élet simán elismerem, ilyen napokon simán vágom az arcába, hogy azért rohadt boldog lennék, ha annyi időt szánhatnék magamra, mint ő...
Those bad days of mine...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése