5.30. W fél órája elment, már a lábát öli a teremben. Csibénk fél 5 körül bepisilt majd nyilván a húgyszagú ágyából átkéreckedett hozzánk, mosolyogva bújt és elaludt. Most a konyhában állva hallgatom, ahogy álmában dumál. Ő könnyebben fel fog kelni, a bátyja lesz a keményebb menet - mint minden hétköznap reggel. A napi ellátmányom összerakva, hajmosás, gyerekkeltés, két hét szabi után első munkanap. Szinte fáj...A lábam meg tényleg. Ez az a fajta izomláz, mikor kisfiam átöleli a lábam és megszorít, én meg nem a meghatottságtól sírok... Este váll ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése