Életem első olyan időszakát élem, mikor nem érzem kellemetlenül magam rövidgatyában nyáron. Jó, amikor nem érzem magam minden pillanatban kellemetlenül az utcán rövidgatyában.
Tegnap elmentem nőcis nyári göncöt vásárolni és úgy alakult, hogy rövid darabok akadtak horogra. Aztán itthon elbizonytalanodtam, hogy vajon 32 évesen az ember lánya felvehet-e még ilyet. Úgy döntöttem, hogy igen, a válasz pedig épp fentebb van: azt hiszem, 17-18 évesen pl. csöppet nem volt olyan testem, amire büszke lehettem volna. Most alakul, ráadásul hőség van - mikor legyek lazább, ha nem most? (Ok, az egyik szoknya, az nyilván nem kompatibilis a gyerekprogramokkal :D)
Kezdem szeretni magam, a szó nem narcisztikus értelmében - de persze ez se valami olyan dolog, ami az ember ölébe hullik. Dolgozom.
Az meg csak az extra, mikor W megkérdezi, hogy "Őőő, te láttad már magad ebben hátulról?".
Nem kedveseim, se a 30 átlépése, se a gyerekvállalás nem indok az elsatnyulásra… Szeresd magad, tegyél magadért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése