Épp ma mondtam reggel W-nek, hogy már el sem tudom képzelni, hogy kívülről nézzem ezt az egészet, hogy ne folyjak bele, ne érezzem, miről beszél, mi ez a szenvedély. Megfertőződtem.
Visszaolvastam magam kíváncsiságból és jól esik látni a fejlődésem.
Egy dolgot pl. nagyon fontos leszögeznem: kezdem érezni a kaja szentségét (csodás 50 dkg ma marhám salátával, ójajj) és már simán megjegyzem, hogy mennyi rizst kell főzzek W-nek. Most főleg, mert ez manapság jellemzően 0. Nem, nincs teljesen 0 CH-n, de próbál egy alacsony szintet tartani, így általában nem visz rizst magával.
És én? Én, a korábban sose reggelizős csaj a reggeli zabos turmix nélkül szinte fél ember vagyok csak (lásd ma, vakarom a falat, CH eddig nulla, mert a reggelim otthon maradt...) és képes vagyok előre kimért mennyiséget enni, az utolsó morzsáig is. Szóval ma: az 50 deka marhahús felét már becsókoltam és alig bírom hogy ne faljam fel mindet, olyan éhes vagyok (piszok éhes nő, piszok finom kaja, piszok nagy kísértés...).
Az elmúlt 2 év átformált egészen, kezdem az anyaságot, ezt az egész életformát és szerepek halmazát másképp megélni - kívül, belül egyaránt.
Viszont továbbra is problémám van az ivással... Nem elég :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése