Igazából az utóbbi időszakban a "testépítés" (szinte belepirulok, hogy ezt írom, de végső soron csak erről van szó) mellett önmagam, a személyiségem, egy teljesebben "én" felé való út építése is fontossá vált számomra. Hosszú idő után újra haladok valamerre, nem toporgok - a zöld személyiségbe mosódik bele a piros és érzem, hogy egyre nagyobb területet követel.
Tudom, érzem, hogy önmagam kiteljesítésével hozhatom ki magamból a maximumot mint nő, mint társ és egyáltalán nem utolsó sorban mint anya. Építem a testem és a lelkem, mérlegelek és lépek, figyelem a feladatokat és tanulok a történésekből.
Elindultam a sárga köves úton, a végén pedig a varázslat nem átverés, nem illúzió. Minden önmagába zárul: én vagyok az utas, az út és a cél. Teszem mindezt önmagamért, önmagamon keresztül pedig közvetve a környezetemért.
Ez főleg megéri...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése