Erre igazán nincsenek szavak, ezt csak a példa és az élmények tehetik. Nem, amit leírok, nem véletlen, és szó nincs arról, hogy mindig mást mond…
Beni ha megkérdezzük, szeretne-e kertes házban lakni, mindig azt mondja, hogy igen, nagyon.
Két dolog van, amit hozzá szokott tenni:
- "az nagyon jó lenne, mert akor ültethetnénk paprikát, paradicsomot és fűszereket" (vidéki élmények nyomán),
- "akkor csinálhatnánk olyat, hogy (és mutat ekkor 2 függőleges vonalat a levegőbe) így egy rúd meg így mellé egy, aztán a tetejére is egy, és akkor azon tudnék csimpaszkodni meg húzóckodni
Aztán a palacsinta. A napokban 2 alkalommal gyártotam drága szemetet, fene se érti hogyan - palacsintának indult, kidobott kókuszlisztes massza lett belőle. Ő kérte, sajnáltam, de valahogy az égiek nem akarták, hogy akkor összejöjjön. Beni látva a kudarcot rámnézett, és azt mondta: de anya, hiszen ahhoz nem kell más, csak egy bögre zabliszt, egy tojás, víz meg tej…
Mondtam már ugye, hogy szeretnék gyermekien tiszta képvilágot és gondolatokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése