Szóval van az úgy, hogy napokig olyan fáradt vagy, hogy egy edzést kihagysz, mert így érzed jobbnak. Aztán két nap regenerálódás után végül egy nap csúsztatással lemész edzeni, de valahogy nincs veled az erő. Letudod (tudod, az igazán szar edzés az, ami meg sem történik ;)), de a jóérzés elmarad, csak a kötelességtudatod hajt. De tudod, hogy majd ha jössz legközelebb, akkor ezért még jobban akarod majd a "mindent megtettem, kicsináltam magam" érzést, aztán vagy már akkor jobb lesz, vagy ez most egy kis gödör, és talán csak 1-2 nehezebb hét után jön újra a lendület.
Van az úgy, hiszen nem vagyunk gépek. Pl. itt vagyok én, napi 8 óra munka, háztartás, két gyerek - néha bizony lemerül az elem. Büszke csaj vagyok alapvetően és kemény, állom a sarat és a gyengeségeim nem szívesen tárom fel, de ezek tények, azokkal meg szembe kell nézni.
Amit fontos tudatosítani, hogy ez előfordul. Ez nem bukás, ezek apró kis szarságok, amik benne vannak a pakliban. A bukás az, mikor újra jönnek a kifogások és magyarázatok, hogy miért nem csinálod, amikor már előre gyártod a magyarázatokat, hogy a következő edzést miért kéne kihagynod.
Az igazi bukás az, amikor hazudni kezdesz magadnak. A legfontosabb kapcsolatot az életben - hidd el - magaddal ápolod. Légy őszinte magadhoz mindig, minden körülmények között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése