A tegnapi kemény este volt, megszabadultam egy jó adag fogkőtől majd mentem edzeni. Előzetesen felmerült, hogy vajon ez jó lesz-e így, de arra gondoltam, épp eléggé harapós leszek, így amúgy "vasat foggal" hangulatban jó lesz majd a teljesítmény.
Jellemzően igyekszem magammal vinni vizet, de ha nem, akkor a teremben szoktam kérni egy másfeles szénsavmenteset a "pult alól", mert a hűtő elég durván dolgozik. Nos, tegnap a hűtőből vettem ki egyet és piszkosul élveztem, ahogy a jég hideg víz hűti lángoló ínyemet.
Ez egy lazább kör volt, mivel a hétvégi közös lábedzés utóhatásait még érzem, így a far kimaradt, csak kar-has feladatokat csináltam. Jó volt azért, azt hiszem, a koncentráció egy újabb fokára értem, és a hatásosság nem kizárólag a hátedzéseim esetében lett jobb - talán kezdek agyban is megérni a dologra.
Ami az arcom illeti: én aztán azon sose aggódom, hogy az erőlködéstől rondán nézek ki, még nyögök is, ha épp az esik jó, szóval ez a női para nem érint engem. Tegnap viszont azért alapból is megviselt volt a búrám, a hűtés tényleg kellett. Nem mosolyogtam én senkire, de utólag belegondolva ez nem is olyan nagy baj, mivel mikor edzés után megnéztem, hogy is fest a fogazatom, hát bizony kissé foltos volt, és nem rúzstól...
Mára határozottan jobb a helyzet, mosolyogni is mernék már, de ma nem edzek.
Mára határozottan jobb a helyzet, mosolyogni is mernék már, de ma nem edzek.
Holnap láb, várom, mert piszkosul élvezem, ahogy a korábbi nagy céllal már egyre könnyebben megbirkózom. Talán meg is próbálom felülmúlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése