...és akkor megállt a metró a megállóban, egy pillanatra érthetetlen módon csend lett és még mielőtt megszólalt volna az ajtók záródását jelző dallam, B oldalra nézett mellettem, szeme szája elkerekedett és megszólalt: fú, milyen dagadt.
Az volt: mellőzve minden "politikai korrektséget" azt kell mondanom, hogy egy igénytelenül elhízott, mintegy két embernyi helyet elfoglaló fiatal srácra mutatott. A gyermeki őszinteség - még ilyen kemény voltában is - képes mosolyt csalni az arcomra, bevallom, majdnem felnevettem. Vicces volt, hogy ez az apró kisember, akinek a tudatát még nem fertőztük meg eléggé azzal, hogy mit illik és mit nem mondani, úgy érezte, hogy ezt meg kell jegyezze. Mit tesz a szülő, mit tettem én? Leguggoltam hozzá és mondani akartam, hogy ilyet nem illik, de ha mondtam is, ebből már sokat nem hallott, mivel kiabálni nem akartam, a metro meg közben teljes hangerővel elindult.
Mikortól bűn őszintének lenni? Az, hogy valaki szép vagy csúnya, az merőben szubjektív, de az, hogy dagadt (jó, mondjuk kövér) az épp annyira objektív, mint pl. hogy valaki kopasz vagy hosszú hajú. Dagadt - igen, mindenki látja, miért bűn akkor ki is mondani? "Rá van írva".
Meg akarom adni a gyerekeimnek azt a szabadságot, hogy kimondhassák, amit gondolnak, de arra fogok törekedni, hogy mielőbb megtanítsam őket a tények és vélemények közötti különbségre.
Tény például, hogy ez a srác dagadt és az egészségét veszélyezteti és az is szinte biztos, hogy nem kizárólag a hibás genetikájának sajnálni való áldozata, hanem nagyobb valószínűséggel egy lusta ember, aki nem szereti annyira magát, hogy megadja önmaga számára egy szép, egészséges élet lehetőségét.
Egy olyan srác, aki már talán nyakig jár az önsajnálatban és önbecsülése semmi, de minden perc adott számára, hogy meghozza a döntést, hogy változtat...
Ráébreszteni akarok, támogatni és olyan gyerekeket nevelni, akik ezt nálam sokkal jobban csinálják majd, csak úgy zsigerből.
Olvaslak, követlek ezt tudod :) Rengeteg mindenben egyet is értek. Ha a szólás szabadságáról beszélünk, akkor most muszáj hozzászólnom :)
VálaszTörlésNekem is van egy kiskorúm, azt hiszem nevelés téren is kezdetektől nagyjából azonos elvek alapján nevelünk, de most nem értek veled egyet.
Őszintének lennünk soha nem bűn. De számomra nem azonos egy kopasz egy kövérrel. A kopasz kérdés egyszerű: kopasz lehet valaki, mert levágta a haját, vagy mert kihullott (de ez is lehet több okból) A csajom is mondta már egy bácsira jó hangosan, hogy jééééé a bácsinak kinőtt a haja :) Vagy egy fekete bőrűre, hogy a bácsi miért ilyen piszkos? Ő nem piszkos, így született.... Ez mind mosolyt csalt az érintett arcára, de a de dagadt kijelentés, nagyon is bántó és illetlen.
Miért feltételezzük egyből egy emberről, hogy lusta?
Minden ember más. Nincs senkinek joga és elegendő tudása ahhoz, hogy másoknak a külseje alapján megállapítson bármit az életvitelével, egészségével kapcsolatban. Nincs, nincs és nincs. Nem tudjuk, hogy a kövérnek nevezett ember, azon a napon éppen 15 kilóval kevesebb, mint előtte 2 hónappal és a azóta egy kemény diétán van. Egy ilyen megjegyzéssel lehet éppen a feladáshoz vezető utat választja. De lehet, hogy éppen előtte 10 perccel döntötte el, hogy nem lustul tovább.Vagy éppen egy vele született betegség miatt esélye sincs a mozgásra, és éppen az orvostól jön.
Nem szabad elsőre ítélne és megsérteni senkit. Én ezt az elvet vallom, szerintem Bibi azt a szót sem ismeri, hogy kövér, és ez 4 évesen nem is baj.
Amúgy nézzük a másik oldalát. Ha valaki vékony, azt is megjegyezzük, hogy miért nem izmos? Én extrém vékony voltam, évekig alultáplált jelző szerepelt a papíromon, orvosról orvosra jártunk, normálisan étkeztem, és általános iskolában már versenyszerűen karatéztam heti 3x, és 22 éves koromig 2 naponta mozogtam. Mégis 25 évesen fejtették meg, hogy genetikai betegségem van, ami a nagymamámig visszavezethető és minden lány "örökölte" a családban. És biztos voltak lelki okai, amelyek felelősítették a daganatok kialakulását a nyakamban. Engem nem csúfoltak. Csak a műtét után, mikor a kórós soványságra híztam 10 kilót és egyből tokahontas becézést kaptam 55 kilósan!!!!!! 1,5 éven keresztül hallgattam az orvostól, a hormonjaim befolyásolják a súlyomat, tornázzak étkezzek egészségesen, de ne várjak csodát. Addig nincs mit tenni, majd ha beállt a gyógyszer adag szépen lassan, akkor látványos lesz a mozgás. Miért csak a kövéreket csúfoljuk? Mert a dagadt jelző csúfolás. Van köztük lusta, elhanyagolt, nem tagadás, náluk ezt a helytelen életmód okozza, de ezt elsőre nem tudjuk megállapítani. De van örökölt cukorbetegség, agyat érintő daganatok, akkor ott a hipotalamusz (lehet nem jól írom), ami egy központi irányító rendszer, rengeteg belső szerv működésért felel és egy gyulladás akár extrém elhízást és extrám soványságot is okozhat, és rengeteg szervi rendellenesség, mi a túlsúlyt okozza. Lehet az érintett személynek nem az a legnagyobb problémája, hogy dagadt, hanem az is lehet az életéért küzd.
Na csak ennyit akartam hirtelen :) Puszi olvaslak tovább :)
Továbbra is azt vallom, ha durva szóval is, de ténymegállapítást tett, ami ilyen szinten tényleg épp olyan, mintha valaki kopasz lenne, vagy copfos – ő nem ítélkezett, én talán később igen. Azért jött ki belőle ez a reakció, mert szerintem „ekkora” embert még életében nem látott és ez táplálta azt, hogy ebben a posztban ilyen erősen merjek fogalmazni. Csúfolás? Na arra semmiképp nem buzdítanám, arra ezerszer jobban, hogy elmondja a véleményét, hogy felnőttként is őrizze meg ezt, hogy szinte gyermeki érdeklődéssel és nyitottsággal - nyilván finomabb kommunikációval - de figyel az emberekre, és ehhez akarom hozzáadni azt, hogy a figyelem ne bámulás, hanem aktív támogatást szülő hozzájárulás legyen. Ne álljunk meg ott, hogy azt mondjuk, hogy látom, gondod van a súlyoddal, hanem kérdezzük meg adott helyzetben, hogy miért és tudunk-e segíteni. Más a helyzet, felnőttek nyilván így nem csinálják direktben a metrón idegenekkel… „Ráébreszteni akarok, támogatni és olyan gyerekeket nevelni, akik ezt nálam sokkal jobban csinálják majd, csak úgy zsigerből.”
TörlésÍrtam, hogy fontos tényeket és véleményeket megkülönböztetni – a vélemény és egyben ítélet, a szubjektív rész itt részemről az volt, hogy lustának bélyegeztem. Vállalom, hogy más ezért engem bélyegez meg, tisztában vagyok az említett betegségekkel, de számomra mérhetetlenül fontos, hogy a gyermekeim tudják, hogy az egészséges életmód és a testmozgás rengeteget hozzáad az életminőségükhöz és ez nem egyedi privilégium, hanem bárki élhet így, és ez az egész önmagunk egyfajta szeretetéről szól. Egy betegség miatt lehet felszedni néhány (akár néhány 10) kilót, de azért ekkora feleslegnél nem tudom kizárni semmi esetre sem az egyén felelősségét. Azt hazudni magunknak és másnak mindenféle magyarázatokat gyártva, hogy ok, neki „volt oka ekkorára hízni”, szerintem dőreség.
Tudod jól te is, milyen társadalomban élünk: az emberek ránéznek ilyen társukra és vagy kinevetik és elszörnyednek, vagy próbálnak rá sem nézni, gondolatban egyből kompenzálnak és az jár a fejükben, hogy semmi joguk másképp nézni rá, semmi közük hozzá. Van egy durva utópiám egy felelős társadalomról, ahol nem elfordulunk és félrenézünk, hanem felelősséget érzünk egymásért, amiben segítünk másoknak eljutni az önismeret egy magasabb fokára… Segítünk feltárni a gyenge pontokat és nem azért, hogy ott bántsunk másokat, hanem ott segítsünk jobbá, erősebbé válni, Pl. ilyen gyenge pont lehet a falánkság, túlsúly is és az a rengeteg dolog, ami ezt előidézte...
Hát ez jutott most erről az egészről az eszembe, talán kicsit elbeszélünk egymás mellett, de száguldanak a gondolatok megint és ez sose baj :-)
/Munka, szétszórtság, nem összeszedett válasz, de talán valahol ott van a füle és a farka is/
Értem értem és értem :)
VálaszTörlésÉs remélem te is az én gondolataimat gondolataimat..gondolataimat :)
Ismétlés=szétszórtság :)