Legtöbbször az van, hogy reggel kinyitom a szemem, balról jobbra fordulok még egy utolsót, ott van még egy kép, egy villanás az álmomból, aztán mire megosztanám valakivel, addigra semmi, épp már csak a kósza érzés marad, amit kiváltott. Ilyenkor próbálom erősen felidézni a történetet, keresni a kapaszkodókat, de nagyon sokszor kudarcot vallok.
Gyűlölök felejteni, elfelejteni bármit, legyen szó álomról vagy bármi élményről, emlékről - tudom, hogy amit megélünk, megálmodunk formál minket, beépül, de én azért szeretek újra és újra mozizni. Felidézni, hogy néhány meghatározó, fájdalmas vagy épp nagyon is kellemes élmény, esemény hogy alakul át a tudatomban az idő múlásával: körbejárni, jól megrágni őket aztán ha kell, röhögve kiköpni. Nagyon nem hiszek abban, amikor valaki azt mondja, ezt vagy azt el kell felejteni, és szevasz. Szeretek visszatérni, emlékezni, mesélni, kérdezni... Na de messzire mentem.
Szóval tegnap (is) álmodtam, reggel pedig emlékeztem és a maga banálisan nevetséges formájában, de mégis az előidézett csodás érzéssel együtt egy napon át elkísért. Az egész lényege az volt, hogy tudtam szépen, teljesen húzódzkodni, és nem egyet, kettőt, hanem rendes sorozatokat, és emlékszem rá, álmomban ezt annyira élveztem, hogy minden adódó lehetőséget ki is használtam, hogy csak még egyet - az utcán, otthon, a munkahelyen és mindenhol. Nevetségesen szánalmas kis történet ez, de az érzés, hogy ment, hogy meg tudtam csinálni, na az még most is előidézi azt a kellemes bizsergést a gyomrom tájékán. W nek is meséltem este, és a sztorizás közben elkapott az érzés, mikor szinte toporzékolva, jujjongva hagyja az ember, hogy átjárja az a kellemes rázkódás, még vigyorogtam is hozzá, mint egy gyerek.
Gyűlölök felejteni, elfelejteni bármit, legyen szó álomról vagy bármi élményről, emlékről - tudom, hogy amit megélünk, megálmodunk formál minket, beépül, de én azért szeretek újra és újra mozizni. Felidézni, hogy néhány meghatározó, fájdalmas vagy épp nagyon is kellemes élmény, esemény hogy alakul át a tudatomban az idő múlásával: körbejárni, jól megrágni őket aztán ha kell, röhögve kiköpni. Nagyon nem hiszek abban, amikor valaki azt mondja, ezt vagy azt el kell felejteni, és szevasz. Szeretek visszatérni, emlékezni, mesélni, kérdezni... Na de messzire mentem.
Szóval tegnap (is) álmodtam, reggel pedig emlékeztem és a maga banálisan nevetséges formájában, de mégis az előidézett csodás érzéssel együtt egy napon át elkísért. Az egész lényege az volt, hogy tudtam szépen, teljesen húzódzkodni, és nem egyet, kettőt, hanem rendes sorozatokat, és emlékszem rá, álmomban ezt annyira élveztem, hogy minden adódó lehetőséget ki is használtam, hogy csak még egyet - az utcán, otthon, a munkahelyen és mindenhol. Nevetségesen szánalmas kis történet ez, de az érzés, hogy ment, hogy meg tudtam csinálni, na az még most is előidézi azt a kellemes bizsergést a gyomrom tájékán. W nek is meséltem este, és a sztorizás közben elkapott az érzés, mikor szinte toporzékolva, jujjongva hagyja az ember, hogy átjárja az a kellemes rázkódás, még vigyorogtam is hozzá, mint egy gyerek.
Igen, az edzéshez kapcsolódó egyik kis nevetséges célom ez, hogy egyszer majd tudjak teljes sorozatokat húzódzkodni, de úgy rendesen, nem crossfitter rángatós stílusban, már bocsánat. A száraz tények szerint haladok ugyan a cél felé, de az még nem most jön el. Ha idén megtörténne, az nem lenne azért rossz...
Sosemondtamhogyerősvagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése