Amikor megszülettek a gyerekek (14 hónap különbség van köztük), azt hiszem, hogy bár nem volt tudatos, de mindent magam elé soroltam: a gyerekeket, a férjem és talán még a sokszor elhanyagoltnak tűnő háztartást is, valahogy azt gondoltam, ennek így kell lennie. Aztán - bár szélsőséges nagy megzuhanás és depi, túlfeszített húr nem volt - idővel rájöttem, hogy ez így nincs rendjén, elő kell vennem magam, kell a törődés. Nálam az "énidő" és edzés összemosódott eleinte, az edzőterembe való lejárással kezdtem el újra olyan dolgot csinálni, ami csak rólam szól, az edzés volt az én "énidőm". Nem tagadom: eleinte még volt némi bűntudat, de ezt idővel szertemosta az a felismerés, hogy egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb én sokkal többet tud adni.
Azóta szívügyemmé vált, hogy a környezetemben lévő embereknek próbáljam felhívni a figyelmét arra, hogy törődjenek magukkal, a testükkel; ne hitessék el magukkal, hogy nekik akkor jó, ha mindenki mást maguk körül próbálnak kielégíteni, boldoggá tenni, kezdjék a dolgot magukkal. Írtam sokszor: kell az önzés, kell magunkkal törődni és főleg szeretni magunkat.
Tegnap valakinek nagy örömet szereztem többedmagammal, ami minden fenti célommal összevág, de a dolog önzetlensége felől van némi kétségem: nekem dopping, hogy az illető boldog, szóval közvetve lehet, magamért tettem. Ez van...
Azóta szívügyemmé vált, hogy a környezetemben lévő embereknek próbáljam felhívni a figyelmét arra, hogy törődjenek magukkal, a testükkel; ne hitessék el magukkal, hogy nekik akkor jó, ha mindenki mást maguk körül próbálnak kielégíteni, boldoggá tenni, kezdjék a dolgot magukkal. Írtam sokszor: kell az önzés, kell magunkkal törődni és főleg szeretni magunkat.
Tegnap valakinek nagy örömet szereztem többedmagammal, ami minden fenti célommal összevág, de a dolog önzetlensége felől van némi kétségem: nekem dopping, hogy az illető boldog, szóval közvetve lehet, magamért tettem. Ez van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése