nasi

Az a piszok nagy szerencsém, hogy baromira rühellem a csokit, és így persze nyilván a gyerekekkel is könnyebb elfogadtatni, hogy csoki nincs (pedig láb igen, mindegy… ;-)).

Jó, persze, hogy hazudtam: a csoki egy fantasztikus merénylet az emberiség ellen, nem szándékozom lemondani róla és a gyerekek se utasítják el. Azonban mivel ritkán veszünk, ezért ha mégis, akkor figyelünk, milyet (magas kakatótartalmú ét) és ha én épp nem falom fel, csak egyszerűen mert meglátom, akkor egy tábla akár bő egy hétig is kitart és reszelék formájában kerül pl. a gyerekek palacsintájára, vagy a névnapi sütibe, mint a héten is R finomságába - amit apa készített. Vagy pl. az esti meglepi palacsintámba - amit szintén W készített, míg én altattam.
Ha nem mondtam volna elégszer: baromi szerencsés vagyok…

Azért még mindig érzem ám, hogy sokan azt gondolják, a mi szegény gyerekeinktől minden  vacak finomság meg van vonva, de ez tévedés - esznek ők sok-sok finomságot, néha olyat is, ami másnak a mindennapi szar nasi, de hála az égnek azért ők sima egészséges/természetes dolgokért is nagyon-nagyon tudnak rajongani. Állati nagy kedvenc a mandula, kesudió, de hogy ne hangozzon ez olyan rongyrázósnak elmesélem, hogy a minap pl. a Tuskó 79 Ft-os répagolyója volt a sláger: egy zacsi/Kopf, kb. 5 perc alatt.

Amúgy baromira szeretnek enni és tudnak is, ezzel sosem volt gond, szerintem leginkább azért, mert egy pillanatig nem aggódtam a dolog miatt.

Különben most van ám egy bűnös szenvedélyünk, így gyakran járunk DM-be...