Szűk az ing, a nyáron vett szerelmetes blézerembe is alig férek bele. Hát akkor végül csak történik végre valami a hátam tájékán :) Na de nem csak ott...
Millió dolog jár egyszerre a fejemben - legkevésbé épp a munka, amivel foglalkoznom kéne "nyolctólnégyig" - egyre többet gondolok arra, hogy fognám a családot és valami nyugodt, természetes környezetben elvonulnánk a világtól, csak ötletelnénk, játszanánk, írnánk, és feltöltődve visszatérnénk. Aztán rájövök, hogy ez az őrült tettvágy, ami mostanában bennünk van ez ott nem lehetne levezethető/kielégíthető, és ezen itt vigyorgok magamban, mert végre túlléptem talán a tötymörgésen és elindultam valamerre. Tervezek és napokon belül bele is vágok valami olyanba, ami első körben jó móka lesz majd, aztán kitartással és tudatos építkezéssel, rengeteg befektetett munkával akár sokkal több is. Ami rohadtul felbosszant, az az, ha valami megoldásra váró feladat napokig beszorul a fejembe és gátol a haladásban (talán egy ilyen most pipa) és a tény, hogy ami kell a haladásomhoz, azt nem tudom én mind egyedül megoldani
Mindeközben W is tervez, és napokon belül... Sok az összemosolygás, a piszkálódás, van elbizonytalanodás, de hajtjuk egymást. Jó, ő engem tuti, de az legalább biztos, hogy én sem hátráltatom :D Tegnap arra gondoltam, le kéne szokni az alvásról, annyival előrébb lennék úgy...
Végre kikukucskálok abból a hülye dobozból és kezdek rájönni, hogy mit szeretnék igazán... Hát lássuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése