miért

Bárhogy és bármiért, de az ember időről időre felteszi magának a kérdést: Miért? Jó, nem általánosítok, talán vannak olyan hihetetlen ösztönlények, akik csak kérdés nélkül mennek előre, de én nem ilyen vagyok. Kellenek kérdések és válaszok, okok és célok.

Célok. Döbbenetes volt, mikor egy közösségben ezt felhoztam, mint témát, vagy ha úgy tetszik, kérdést és volt, aki azt mondta, hogy neki olyan nincs, mert minek - hosszasan ecsetelte, miért szar ez a világ, miért felesleges itt bármi. Azt még el tudom fogadni - voltam így, előfordul -, hogy rövidebb időkre az ember célt veszít, vagy nem tudja megmondani, épp mi hajtja, de azt, hogy valaki meg is fogalmazza, hogy felesleges célt állítani, na az számomra elfogadhatatlan. Nem közeli ismerősöm az illető, így ráhagytam, de én nem tudtam túllépni rajta, gondolkodni kezdtem. Mire jutottam? A legfontosabb, hogy nem a világ tesz minket, hanem mi a világot: rohadtul tudok azért haragudni, mikor valaki mindenért a körülményeit hibáztatja. Nem lehet az ember soha annyira öreg, beteg, szegény, elkeseredett vagy bármi, hogy ne tudjon valami célt megfogalmazni.

Van egy tippem, ami kiindulásnak jó, akár Coelho-féle bullshit generátor is dobhatta volna, de szerintem működik: ha az ember úgy kel reggel, hogy csak hangyafasznyival jobb akar lenni a tegnapinál, az már valami. Önmagában a fejlődés lehet a cél és nagyon komoly próbatétel már sokaknak eddig a felismerésig is eljutni - amint azonban ez megvan, onnantól még a szar dolgokat is másképp tudod kezelni.
Mióta tudatosan próbálok így építkezni, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, és kb azóta él bennem a vágy, hogy ezt másokkal is megosszam.
 

Igen, terembe is úgy megyek le, hogy most jobb leszek a legutóbbinál - aztán ha összerogyok a Hack-guggoló alatt, akkor jól kiröhögöm magam, és elfogadom, most problémakezelésben kellett fejlődnöm :-)

Upgrade yourself