Ünnep

Megadtuk a módját: kapott a szív, a lélek és agxomor. Csodás pillanatok, volt sok öröm, boldogság. És kaja... Nagyikat, dédit ilyenkor nem sértünk meg, így önfeláldozó módon mindent megettünk, amit kínáltak. Nem, "táplálkozásnácik" nem vagyunk, azért becsúszik néha szénhidrátokban és zsírban gazdag cucc is, mondjuk úgy, családi ünnepek alkalmával, de ezt általában nem is viseli jól az én emésztőrendszerem: puffadok, fáj itt-ott és még richtetes dobozunk sincs otthon, se pocak joghurt. Komolyra véve: semmi extra cuccot nem tolok az állapotok helyreállítása céljából, egész egyszerűen visszaállítjuk a normál rendet: már nagyon vágyom csirkére és salátára. Szerencsènk volt egy most vasárnap is nyitva tartó nagyáruházzal: a vágyott vacsora alapanyagaival tartunk épp haza. Ma kis regenerálódás még, holnap meg végre edzés. 

Tudni kell néha lazítani a gyeplőn, jó dolog az, csak számolj a következményekkel. Miután lassan 2 hete nem voltam teremben betegség és ünnepek miatt, tartok tőle, az erőm nem lesz a régi, nade ez van, adott egy kis cél :)