Motivációk és eredmények, problémák különböznek. Engem szana szijjel lehet idegelni a "már ne fogyj többet, egyél rendesen" mondattal (egy éve lassan szinte változatlan a súlyom és ne menjünk bele, hogy az ilyen és hasonló mindatok elkövetőinek milyen a "rendes" evés) és a "szerencsés alkat vagy" dumával. Na persze mikor terhesen csak úgy szaladtak fel rám a kilók senki nem mondta ezt, akkor biztos más volt az alkatom.
Ok, igaz, hogy tán könnyen fogyok, de nem átlagos magyar úm. az étkezésünk, amit mi már észre sem veszünk, mert tisztán (vagy az átlagnál tisztàbban ) táplálkozni számunkra természetes. Nahh ez a hosszú nekifutás ahhoz kellett, hogy elmondjam, olyan változásokat kezdtem felismerni, észrevenni a testemen, amikre már nem mondhatja senki, hogy genetika - illetve en biztosra tudom, hogy ez már a munkám gyümölcse.
Egy ismerős anyukával beszélgettünk nem rég a tudatos táplálkozásról és testmozgásról, mondtam heti háromszor megyek a terembe. Reakcio: hu, de ügyes vagy! De valahogy éreztem én ebben némi gőzt. Mondtam neki ez nem ügyesség, hanem elszántság, 2 gyerek és dolgozó valamint heti 4szer edző férj mellett ez pedig azzal jár, hogy szerda és szombat reggel mondhatni velem nyit a terem. Aki erre azt mondja, hogy na ő erre képtelen lenne, az nem is akarja igazán.
De én igen... És ez nem "csodabogárság".
De én igen... És ez nem "csodabogárság".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése