A zöldségekkel én személy szerint igen jó kapcsolatot ápolok. Szerintem egész sok salátát eszünk és hála az égnek a gyerekek is szívesen ropogtatnak. Most mégis a nyár termésének örülve néhányat újra felfedezünk, újraételmezünk (pl. répa-retek-káposzta-karalábé sali mogyoróolajjal, uhhhh…) - aztán egy-kettővel a nagy lendület hevében kötünk most közelebbi ismeretséget.
Adott a cékla - számomra ez szinte csak az üvegben, ecetes lépben nevelt változatában volt ismert, míg gyerekeim nem lettek. Mondjuk aztán vagy 2 alkalommal csináltam nekik főzeléket belőle. Nem rajongtak érte, így hagytam, szóval a kapcsolatunk nem lett szorosabb.
Aztán adott W. Benne élnek nagyon brutál gyerekkori becsípődések, pl. szerintem málnát és epret még a mai napig nem evett - modván sok bennük a mag és szőrösek. Nem rég mondta, hogy OK, a gyümölcsök területén mutatkozó elmaradását hajlandó pótolni - évente egy újdonságot megkóstol. Ha nem tévedek nagyot, tavaly ez a kajszi volt. Röviden: ő valahogy néhány növénnyel kapcsolatban erős fenntartásokkal redelkezik és konkrétan a cékla pont egy ilyen. Nade!
Hétvégén bevásároltunk és elszántam magam, három cékla is a pakkban kapott helyett, tegnap meg a párolóban. Megkóstoltam. Én mondjuk minden nap aligha vágynék rá, de le merem írni, hogy végső soron bejött. W elszánta magát, hogy legyen. Így - bár hústól tökéletesen izolálva, külön dobozban - elvitte ma magával. Gyúr rá lélekben, szerintem elolvas néhány cikket a cékla jótékony hatásáról, mire rászánja magát, de én hiszek benne. Meg tudja csinálni!
Diéta utolsó időszaka, napi CHja ma a reggeli zab. Minden plusz hús melletti falat ajándék. 3 darab párolt cékla így rohadt nagy ajándék. Vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése