Volt egyszer egy "állapotfelmérés", ami egy seggberúgás erejével lelkesített fel. Aztán volt tegnap egy másik - ami mosolyt csalt az arcomra. A kettő között eltelt majd egy év, hogy sok sallangot ne írjak, elég annyi: azt a bizonyos 2 kiló izmot már nem hiányolják rólam...
Mi történt az előző mérés óta? Edzésre adtam a fejem, aztán hülye kifogásokkal kifaroltam a dologból, de bő fél éve heti háromszor a teremben gyűröm a vasat. Tisztán eszem (a mi családunkban ugye ez hála az égnek nem nagy kihívás). Ennyi. Jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha, jobban szeretem a testem, mint valaha - pedig ugye ha nem 2 gyerek után kap el a dolog…
Szóval jó az út, van kitartás, lendület és célok és ennél több nem is kell. Kemény szeptember elé nézünk, felenya visszatér a felnőttek világába, Csipetek megkezdik a közösségi létet, de ez sem lehet akadály, mert AKAROM.
Mint ahogy azt is AKAROM, hogy ne azt halljam végre, hogy "de vékony vagy"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése