Amikor W szüleihez utazunk és az ottani terembe megyünk, az több szempontból is furcsa érzés nekem. Egy az, hogy itt W egy másik dimenzióba ránt valahogy engem is. Régi ismerősökkel találkozik, akikkel adott esetben évtizednyi kihagyásokat próbálnak valamelyest átugrani néhány mondatban, így időről időre kapok egy újabb kis szeletet a múltjából. A másik pedig, hogy ez aztán közelről sem az a modern és főleg nem "csajos" hely: vannak még olyan súlyok is itt, amit talán már akkor fogott W a kezében, mikor 17 évesen először ment le a terembe.
Ha az ember nem törődik azzal, hogy lényegében OSB lapokból összetákolt öltözőben veszi át a ruháját és csak nagy szerencsével talál papírt a középiskolai WC-t idéző színvonalú mosdóban, akkor bizony nagyon hamar rá tud hangolódni az edzésre, hamar dübörög az adrenalin. Teljesen nyilvánvaló: itt nem az infrastruktúra számít, hanem a vasak. Hagyománya van erre az erősportnak, már az előtérben lévő hatalmas rönkökből, betongolyóból is sejthető, hogy itt bizony nincs finomkodás. Épp a napokban mondta egy ismerősöm, hogy őt nagyon zavarja az edzések hangja, a nyögések, ordibálások - na itt speciel ebből jut bőven. Keményen hangolják egymást a srácok és amikor többszáz kilós felhúzásokat csinálnak, bizony azt nem csendes szusszantásokkal kísérik.
A terem két nagyobb részre van osztva, de talán épp a fentebb leírtak miatt a női szekciót azt hiszem, kicsit túlzottan könnyedre vették. Bár a női részen az ég egy adta világon senkit nem kéne kerülgetnem, mert a legtöbb esetben üres, én mégis a másik oldalon szeretek edzeni. Két oka van ennek: az egyik, ahogy már írtam is, a rendelkezésre álló gépek és eszközök, a másik pedig - bármennyire is furcsa - a hangulat. Engem elképesztően tud motiválni az erő, mások ereje, még akkor is, ha az számomra elérhetetlen. Szóval ha mást látok elszántnak az valahogy át tud rám ragadni, még akkor is, ha az illető mondjuk 250 kilót húz fel, miközben én kb. 6 kilós súlyokkal dogoztatom épp a deltám :)
A teremben ha környezetidegen dolgot kéne mondanom, az talán a folyosón lévő tv, amin motivációs videók szoktak általában menni és ami alatt a hifi található - megy néha a harc, hogy mi szóljon, de ez egy olyan probléma, amit soha nem értek meg. Amíg nem mulatós, tőlem lehet lényegében bármi.
Pénteken, épp az Olimpia előtti napon, ide szorultam ki néhány vállgyakorlat erejéig. Szerencsétlenkedtem egy sort, mire megtaláltam a jó tárcsákat (vékony rúd - vastag rúd problémakör), majd mire végre minden megvolt és teljes erőbedobással csináltam az előreemelést feltekintve azt látom, a TVben is ez a gyakorlat megy, csak Phil Heath valamelyest nagyobb súlyokkal és reményeim szerint durvább arckifejezéssel csinálta...
Így esett, hogy ez megint egy olyan edzés volt, amibe belekerült némi nevetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése