Vasárnap eszembe jut az a szupertroll srác, aki egy fb csoportban azt ecsetelte egyszer, hogy az aznapi alkar edzése után csak 42 perccel tudta meginni a turmixát, most akkor oda minden befektetett munkája? Levezetem, miért is ugorhatott be ez a momentum.
Játszóterezni voltunk a srácokkal, azaz játszótereztünk volna, ha nincs épp mellette egy szabadtéri edzőpark, mert így egyből "anya, menjünk edzeni" felkiáltással robogtak át a homokozón - én meg persze utánuk. Mindent ki kellett próbálni, volt, amire B már iszonyú rutinosan pattant fel és kezdett ügyködni rajta, R persze a maga kis szeleburdi módján még mindenben a játékot kereste, de hiszen 4 évesen ez még így teljesen rendben is van. A végén figyeltem fel rá, hogy minden gépen van egy kis eligazítás, mit és hogy kéne csinálni azon az eszközön, a húzódzkodó kereten lévő felirat különösen megtetszett, meg is kellet örökítenem, íme:
A "könyök hatásos erősítése" rész a kedvencem.
Ehhez kapcsolódóan el kell mondanom, hogy tegnap igyekeztem mindent megtenni, hogy erősítsem a könyököm, de az erő nem volt már velem: jónéhány széles és szűk fogással elvégzett T-rudas evezés után hiába minden elszántság és vergődés, már csak lógni tudtam a szeren, miközben a szokott módon diszkréten kiröhögtem magam. Ilyenkor persze annyira nem szoktam körbenézni, megtartom a kínom magamnak.
Az öltözőbe menet viszont dobtam egy hatalmas mosolyt a lánynak, aki épp tolódzkodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése