...Spárta. Agybaj. Sose gondoltam magam normálisnak, nade most!
Középsuliban kellett utoljára futnom, azóta semmi, rühellem, nem megy, nem tudom. Szóval akkor kellett utoljára, de most a héten voltam - kétszer. Szerintem mint egy nagymama Szerintem pont úgy néztem ki, mint aki sosem futott még - formára, tempóra és úgy egyáltalán. De csinálni kell!
Minek? Áprilisban Visegrád, Spartan race, csajos program... Muhaha...
Őszinte leszek, be vagyok tojva, de ha van valami, amivel biztos, hogy elhagyom a komfortzónám, akkor ez az... Szóval addig el kell érnem, hogy 5 km-t le tudjak futni (soahmégennyitazéletbensem...), ami állítólag nem lehetetlen. Azt mondják, akár sétálni is lehet végig, nade ugyannmár, ennél azért jóval többet várok magamtól.
Eddig ott tartok, hogy magam nem széthajtva futottam 12 percet, ezalatt 1,5 km-t, görcsösen kapaszkodva a pulzusszámlálóba. Tegnap nem futottam, későn értem le a terembe, mintha hiányzott volna, de szerintem nem maga a futás, hanem az önmagamnak való újabb bizonyítás lehetősége. Valójában fogalmam sincs, hogy kell futni, hogy kéne jól csinálni, hát valószínűleg nem ártana segítséget kérni a hatékonyság növelése miatt - még szerencse, hogy van barátom, aki ebből "szigorlatozott".
Még 3 hónap, addig gyúni kell a 2 méter magas palánkra is, szóval hogy az ismerős céljaim is citáljam: húzódzkodásra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése